Ács RIchárd : Részlet

Álmos a város.
A pirkadat döcögésével
Bújik még a takaró alá
Ahol nem lelnének,
De a kötelesség idejére
Mélán felvernek utász.

A percek dohognak.
Felverték a nagyvilágot
A kopogó testetek leplek
Követvén követik
Mutass nekem egy
Ennél szebb világot.

A világ, az én világom
Ahol a test nyomja a testet
A lelkek emésztik a lelket
S ahol a vér úgy fakul
Mint az ?szi tájban
Egy csupasz eperf levél

S a hatalmas boltív alatt
Táncot jár vigasz és öröm
S a saját ház falai között
Ódon kikövezett kövön
A magány, bánat a bú
S a letört köröm

Az utcakövek némán kopognak.
Járnak kelnek a néma arcok
Észrevétlenül a köd is ’marcog’
S a formák formátlan csuhák
A szemgödrök hegyeibe
Befészkelte magát a kovász

 

Legutóbbi módosítás: 2009.01.06. @ 20:48 :: Ács RIchárd
Szerző Ács RIchárd 79 Írás
1989 január 22 én születtem Budapesten,zsenge koromban úgy tizenhét tizennyolc évesen azt hittem tudok verset írni mára már rájöttem hogy ez nem igez