nevezzük életképnek Ús/s/z-oda Vegyél nagy leveg?t, Hadd el a lebeg?, Bárki úszta úszást; Víz alatt, beosztva, Buboréktalan: húzz, Karod a lapátod, Közeledik a fal, Addig csak kitartasz, Kinyúlsz, békatempó, Még mindig sehol vagy, Mi lesz, ha nincs is fal, [… Tovább]
Ez a vers egy utcasarok alatt született és akkor úgy gondoltam egy olyan bonyolult dolgot, mint a szerelem, egy versben csak olyan egyszer?en lehet kifejezni, mint a ragrímek:) Kicsit másfélve növ? fának lenni,ágas-bogas kézelaz égr?l csillagot szedni,kicsit merésztegnappal kezdeni a [… Tovább]
Ne szakítsd le nekem a napotégni akarok még! … nem olyan vagyokmint rég.Lucskos hajnalba öled fojtotta tüzem,kezed lágyan dalolt, ütemünk egyre gyorsult,szempillád is susogott,testem rád tekeredett,vágyakozva lihegtem -Carpe Diem!- – Szakítsd le nekem a napot!.
Uram, ne haragudjon, de borra gy?jtünk. Tudna adni pár forintot? Hideg van, és hát, tudja, ilyenkorââ?¬Â¦ Ma van a házassági évfordulójuk. Mindegy, hogy hányadik. Sokadik. Tegnap vett pezsg?t egy üveggel, és egy hatalmas cserepes virágot, egy szép, piros [… Tovább]
mikor is? 20-22 éve, vagy most? nem emlékszem. A költészetr?l. Poiein – teremteni. És látni, hová vezet a teremtés; a b?n nem eredend?, de folyamatos. Teremteni? Egésszé tenni, ami töredezett, miljom darabként egymás ellen létez?; és beszélgetni [… Tovább]
Megtörtént, megírtam. S lám, rövidet is tudok írni… 🙂 . Népes szül?- és nagyszül?sereg várta az óvoda el?tt a gyermekhadat. Meg-megnyílt az ajtó, s ki-kiröpült rajta egy-egy gyermek, néha egyszerre több is, alig várva, hogy nagymama, anyuka vagy apuka [… Tovább]
Hihetetlen! Egyszerűen hihetetlen, hogy ez így megtörténik velem. Arról nem is beszélve, hogy minden korábbi elképzelésemmel ellentétben… Szóval nem értem. Nem így képzeltem el. Talán el sem képzeltem. Miért képzelné el bárki élő. Én sem tettem. Éltem az [… Tovább]
Orosz rulett a szerelem, egyszerjáték t?zben ég? kiáltás Hatlövet?t pörgetem, emelem célba – légy te a szerencse fia! Lucskos veríték rólam a székre csak játék – nyugtatom magam lövök, áldatlan gyilkos leszek és belehalok… Hanyatlik karom bénán, [… Tovább]
„El vagyok veszve, azt hiszem. Hallom, amint fölöttem csattog, ver a szivem.” /József Attila/ én is hallom… ám a „talán” csak reszket, fázik, kicsi szívem citerázik, fekhelyem nem ágy de lóca, hab derekam a kemény fa töri, nyomja [… Tovább]
Vitorlázó virágszirmokra helyezett napsugárdarabkák, mind egy-egy vigasz! E kézzelfogható képpel hangtalan ki-be sóhajunk éppen annyira igaz, hogy még ritkaságában is azonos, és éppen ezért csodálatra méltó esemény. Ami az enyém, a tiéd, neked adom a természetem: buja ágaimat, mik [… Tovább]
