Vitorlázó virágszirmokra
helyezett napsugárdarabkák,
mind egy-egy vigasz!
E kézzelfogható képpel
hangtalan ki-be sóhajunk
éppen annyira igaz,
hogy még ritkaságában is azonos,
és éppen ezért
csodálatra méltó esemény.
Ami az enyém, a tiéd,
neked adom a természetem:
buja ágaimat, mik egy kínai művész
képre, vagy költeménybe
vetült tiszta kulturális hagyatékai,
az idő szakadéka a domb alatt
nem tűnik rémisztőnek
úgy tartja egymást a fény és a sötét,
mint csupasz nyáréjszaka felszálló
melege fogja izzadt tenyerével
az alattam húzódó, túlzottan felöltözött,
kék hideget. És mi lehet szebb
egy ilyen harmonikus állapotnál?
