Brúgós Zenóbia festményéhez
ELSZAKÍTVA ÖNMAGAMTÓL
Atyám hitével ütött bélyeg egy messzi
égen, mely mégis itt van bennem,
s éjszakánként a csillagokra nézve
– csontjaimban gyulladt alkonyattal,
tulipánt nyitva selyem bábjából
retten? szívemben a csöndnek –,
csodafiú-oltárt sem hagy elfelednem.
Dérré h?lt leheletemb?l
rajzoltam ablakodra gyönyör? álmom:
nevem írta Könyvébe az Isten,
és a sorsom – azóta lett h?ség
az énekl? angyalokkal találkozásom.
Legutóbbi módosítás: 2009.01.06. @ 07:56 :: Dr. Vitéz Ferenc