Ha nap is t?zbe lobban, szívritmusa egyre dobban,
s szív zakatol, kalapál, egyre jár, egyre jobban.
Táncoló Hold
Mint pataknak medre, ömlik egyre, szerelembe,
S egyre-egyre, messze-messze kékl? fellegekbe,
Szell?k szárnyán, holdfény árnyán táncra perdül?,
Végtelenül, féktelenül alámerül? hableány.
Remeg? kéz, mit megigéz, egy álomvilág,
Hol szív dobban, s dalra lobban minden virág.
Táncoló fények égnek, szikráznak a csillagok,
Táncoló hold, mi írva volt, hogy újra itt vagyok.
Ha nap is t?zbe lobban, szívritmusa egyre dobban,
S szív zakatol, kalapál, egyre jár, egyre jobban,
Ízzítja a szerelem, hol mindenhol megterem,
Végtelenül, féktelenül, hol szíved megnyerem.
Táncra járnak, újra várnak, lobbanak a ritmusok,
Zengnek, lengnek, tovarepítenek a himnuszok,
Álomtáncát járja, várja, kopogjon ablakán,
Felh?tlenül, kegyetlenül, csókot lopni ajakán.
Bayer Ferenc
Színekbe, részletekbe megyünk.
Hiteles párbeszéd
Költ?: A gy?lölet oly hamis, mint idomítatlan jószág,
Kit gazdátlan és hideg borzongó
érzés tölt el.
A nép: Kelepcében az igazságunk, fordul vele a világ.
Kikeletre ébred reggelünk,
beleszólnak ostobák.
Költ?: Miért nem jártok talpon, lebeg valóságotok.
Nem koronáztok, nem hódoltok,
gazosodik kertetek.
A nép: PALÁNTÁINK szomjúhoznak, elönti az ?rület,
sas szárnya eltörött
új barázdában járnak útjaink.
Költ?: Hiszem, a tövis talpaitokban,
a gerenda szívetekben,
az érzelem: keressük.
A nép: Útjainkat elmosta a felh?tlen es?,
szárazság fedi be
elmaradt napjainkat.
Költ?: Szurokba ragadt, ti mindannyian
Kik elvesztek önmagatokba,
nap mikor süt reátok?
A nép: A tészta ragadt, a liszt mondja: rosssz búza,
a nap nem sütötte,
Pedig éheznek a kutyáink is.
Költ?: Terebélyesedik a népgy?lölet,
írtózik az ember,
megismertek-e még?
A nép: Színekbe, részletekbe megyünk,
Kikerüljük az igazat
és utunk meg-sza-kad.
Abasár, 1983. július 17. Bayer Ferenc
Aranyos a kicsi borz, bár a feje kicsit torz.
Borz
relatório completo
Aranyos a kicsi borz,
bár a feje kicsit torz.
Felborzolja kedélyem…
Tovább is van… Elmeséljem?
Lábán er?s ásókarmok,
? amolyan ásóbajnok.
Ássa fel a kiskertem!
Ha már így megismertem…
Hegyoldalban borzlakás,
van ott bizony falatozás.
Sz?l?, egér, pocok, csiga,
étvágyukkal nincs is hiba.
Szomszédjukban jó a borzcsalád,
vendéglátó és borzbarát.
hol itt, hol ott dínomdánom,
ami jó, azt nem sajnálom.
Bayer Ferenc
Mi lelte a kengurut, hogy tegnap úgy begurult?
Kenguru
Mi lelte a kengurut,
hogy tegnap úgy begurult?
Hogy mért olyan ingerült,
végül mégis kiderült.
Bokszmérk?zésre nevezték,
és esélyesként jegyezték.
Készült és edzett rendesen,
lazított, pihent csendesen.
Az összecsapás elérkezett,
a sok rajongó megérkezett.
Ott volt a tévé, rádió,
talán sok volt a dáridó.
Kilenc menetet terveztek,
err?l meg is egyeztek.
A negyedik neki betett,
esélyének így vége lett.
Bayer Ferenc
Riadtan futnak a vadak,
Irgalmatlan a patak,
Gondot ?rzik a fantomok,
Alvilágban a gazdagok,
Beburkolják ékszerem,
Riadtan futnak a vadak,
Irgalmatlan a patak,
Elviszi a szerelmem.
Leborulsz oda elém,
Lábadozva osonsz felém,
Azóta vagy örökké velem.
Nagy a hajtás óriás Pajtás,
üres a padlás, nincs maradás,
el?re mez?re egy-kett?re,
Szaladni aratni, máris haladni.
Óriások aratása
Nagy a hajtás óriás Pajtás,
üres a padlás, nincs maradás,
el?re mez?re egy-kett?re,
Szaladni aratni, máris haladni.
Szedem, veszem, teszem a dolgom,
Sokat mondom, másra sincs gondom,
Szólítom Márkot, szedje a markot,
nagyokat alkot, elhagyja Darkot.
Nem soká vége, gy?lik a sok kéve,
talán kész vagy hétre, vagy éjfélre,
Igen nagy a h?ség, de nagy a b?ség,
nagy a felel?ség, jó a közösség.
Sok a búza Gyula, ki a zsákot húzza,
Elemér batyuzza, padlásra felhúzza,
Most már András, tele van a padlás,
nincs már hajtás, öreg Pajtás.
Bayer Ferenc
Tiltott-zóna
Lépten nyomon éjjel, nappal,
?sszel, nyáron és tavasszal,
Gyötri szívem a fájdalom,
Nem tudja az én bánatom.
Fent az égen a napsugár,
A kedvesemre rátalál,
Megégeti nap a testét,
Gyötri fájdalom a lelkét.
Magasan száll a kismadár,
Szabadon röpülhet ma már,
Nincsen kalitkába zárva,
Az ? szíve nyitva, tárva.
Pórázon megkötött kutya,
Idegtép? hangulata,
Környezete körbe zárja,
A gazdáját hazavárja.
Rabláncon eltöltött évek,
Már szabadulnak a vének,
Lehull róla már a bilincs,
Másnak értékes ez a kincs.
Tiltott-zóna körbe kerít,
Szívem bátorságból merít,
Nincsen már ott országhatár,
Nem sétál már ott a „Tatár”
Lehull mindenr?l a lepel,
Majd kiderül ki hol telel,
A napsugár újra kisüt,
Az árnyékos oldal megsz?nt.
Az igazság ebben a percben,
épp nincs itt, kószál, feketék lelkét
mossa. Bebörtönzött igazság!
Tárt karokkal várom.
Nem jön.
Könnyt gerjeszt a méreg,
a nyelvem sós, pirulája: nincs neki.
Mint vadállat, tör neki a semminek,
Piros lámpa?
Nem ég, nem jelez, várakoznak… nincs jel.
Elvesznek. Bebörtönzött igazság!
Eldobott patkó,
Sári néni nyolcvan éves, tolókocsis ráhajt,
gyereknek fél karja van.
Ki veszi föl? Bebörtönzött igazság!
Elhunyt, élt, ha engedték,
nyugtalan zajban,
zajos csöndben
Nem talált Édesanyát. Bebörtönzött igazság!
Ki vagy te, mi bajod velem,
El innen, vesszen az átok!
Könnyeimben mosom. Bebörtönzött igazság!
A gondolataim vasmacska rabja,
úszna az emberiségért.
Lépek a talajon, nehéz léptek,
Dobog, zajong a föld. Bebörtönzött igazság!
