Kováts Péter : Lemondhatatlan

Lemondtam volna Rólad?    

                        – azt hiszed?

Nem. Csak elfáradtam.           

El?bb mondanék le a leveg?r?l,

az utolsó csepp vízr?l a sivatagban,

az életben maradásról,             

      – s talán a megváltó halálról.

               

Pihenek kicsit, s majd újra kezdem,

mint Sziszifusz görgetem a lelkem,

fel a csúcsra, Feléd visz az isteni átok,

minden mozdulattal érted kiáltok!

S majd hullok vissza aléltan, 

mert nem nyílik ajkad, – szótlan!

Mélybe ránt mozdulatlanságod,

ahogy nézed e hitvány, el-elbukó álmot.

Legutóbbi módosítás: 2009.01.25. @ 10:54 :: Kováts Péter
Szerző Kováts Péter 69 Írás
Kedves Barátaim.Soha nem vallottam magam költőnek, nem is volt rá kéztetésem, hogy "megtanuljam" a versirást. Nem is irok verset úgy, hogy " most én verset írok" erről vagy arról.A vers megszületik bennem s én csak lejegyzem ami kibukik a tollam alól. Nem nekem kell eldönteni, hogy ez irodalom-e vagy csak firkálmány eldönteni Nektek olvasóknak kell, meg az időnek ami vagy feledésbe taszítja vagy életben tartja öket.