Z. Farkas Erzsébet : CSIKOROG A HÓ

“… baktatok az alkalom időszárnyán…”

 

Lábam alatt porrá váló hópehely

szürkévé szántja ragyogó tónusát

rendetlen hóbuckák síkos dombjain

baktatok az alkalom időszárnyán

a tiszta metafora fehér habján

csikorog a hó.

Legutóbb szerkesztette - Z. Farkas Erzsébet
Szerző Z. Farkas Erzsébet 63 Írás
Z. Farkas Erzsébet Kazincbarcikán élek. Hiszek Istenben - a hit - szeretet - szépség és remény érzéseiben. Ha nem hinnék, magam tenném lehetetlenné. Minden egyéb, ami létemmel összefügg Istentől való. Boldogságom, két gyermekem, szeretteim, embertársaim. A betűk minden élethelyzetben hű pajtásaim. Követnek mindenhová, hogy állandóan keressem a helyes ösvényt. MEGCSILLANÓ ÉLETÚT Célirányos útjaimon társamul szegődött hozzám a Nyár hittem benne, hogy itt marad de nyújtózásában megcsillant az ökörnyálú Ősz hajszál.