Placskó Lajos : Téli haikuk

*

 

 

Tél

 

Szélhangon jajong

az erdő. Riadtan várja

tavasz melegét.

 

 

Búcsúztató

 

A nyarat az ősz

száz színnel siratja. A

tél gyásza fehér.

 

 

 

A cser télen

 

Száraz ágon szél

zörget barna levelet.

Rideg téli hang!

 

 

Patak télen

 

Nem alszik a jég

alatt. Száz formát csillant s

fecsegve folyik.

 

 

Téli hangulat

 

Kénsárga lámpák

vetnek a hóra pásztát

fényfirka készül!

 

 

Elmúlás

 

A kor pora a

Perc. Idő szele játszik

Vele. Repíti!

 

Legutóbb szerkesztette - Placskó Lajos
Szerző Placskó Lajos 77 Írás
A Lajos nevet nem a szüleimtől, inkább a sorstól kaptam , hiszen egy véletlen elszólás volt az eredője. Ám, ha már kaptam, igyekszem becsülettel viselni. Tanítok. Két diplomával és egyre elkeseredettebben. Csak a gyerekek tiszta tekintete, az a pár felcsillanó szikra tart engem is ezen az önemésztő, őrült pályán, ami az én fajtám része. Közben vadul "pótcselekszem": írok prózát, verset, haikut, faragok fát, csontot, rajzolok és legújabban színészkedek - természetesen csak szűk körben, szigorúan amatőr módon. Három dologra vagyok büszke az életemben minden maradék nélkül és teljes csodálattal: a három lányomra.