Vers

Tollpihe félúton

– mintha egy angyal adná meg magát kénytelen – Tollpihe libben a leveg?benfélúton plafon és padló közötthajnali napsugár tartja éppenott félúton, és ez oly különöshogy megkönnyezem.   Álom peremén nyújtózó testünk isépp így lebeg az éjszaka emlékénölelkezett szörnyeteg és szépséggyönyörünk [… Tovább]

vegyes

Karácsonyi köszönt?m

Fehér künn a természet… Hó borítja a vidéket… Dermeszt? hideg lehet De nem érzem csak a meleget… Az ablakból szép az id? Bent nem olyan dermeszt?… A karácsonyfa rég áll Ajándékom rám vár Kibontani nem tudom Most kalandozik gondolatom… Más [… Tovább]

Vers

Az olvasónak

  Az olvasónak Eszmélésem hajnalán már neked írtam. Amikor még bet?t nem tudva éltem, S csak beszédb?l állt össze mindaz, Mit kés?bb életként elémbe löktek.  

Vers

Johann Wolfgangnak

Johann Wolfgangnak Amikor már nagyon nem, Csakis akkor, mert hova tovább; Ha minden próbán túl, és soha, Akkor gondolj az elejére, Amiben annyira bíztál – meglépted, Magad is, a sok teóriát nem védted, De minden lépésedb?l új eszme fakadt, „Zöld [… Tovább]

Vers

Lelt-ária

Lelt-ária Nemtelen vagyok, és t?led férfi. Nemtelen vagy, és t?lem te n?. Részünk tesszük hozzá, hogy egész legyen, S vigyázunk, vesztünkkel ne legyen kevés. Amikor lettünk, örültek, hogy sírunk, Amikor megyünk, nevessünk, hogy sírnak. Teljes életünk minden percében kezd?k, Lakmuszpapírok [… Tovább]

Vers

A Hold a tanú rá

Lassan kel fel a hold Lomhán egy fehér folt Mi az ég tetejére érve Fényt vet eme vidékre…   Pusztaság ez javából… Fény szűrődik ki a kocsmából Máshol nincs már igazán élet A házakban elfútták a mécsest…   Egy férfi [… Tovább]

Vers

Árnyékom vagyok

Jó barátom az árnyék… Vele mindenhova eljárnék De mostanában alig látom… Felhős az idő ezen a tájon A nap csak néha felbukik Homályosan szikrázik… Lassan az idő úgy kívánja… Hogy hó boruljon hazámra S majd hideg téli napokon Ha árnyékomat [… Tovább]

vegyes

Polaris-ról

Este van mostanra… Sötét szállt a falunkra… A lámpa oltás is megesett A gyertya lángja már elveszett S most igazán est az est Mikor mindent sötétebbre fest A falak ridegen kormozódnak Az utcák mind elálmosodnak Nincs már fény ezen a [… Tovább]

vegyes

Lázadás

Valami megváltozik… Sötét felh? közeleg, Szemünkben t?z ég… Csatába megy a sereg… Vadan el?retörünk, S ha meghalunk, Legyen értelmünk! Értelmes életünk! Üvölt? tömeg vagyunk. Feldúlunk ma mindent, Nem nyugodhatunk Míg kezünk tart fegyvert S ki ellenünk szegül, Azt nem kímélhetjük… [… Tovább]

Elbeszélés

Betlehemi Karácsony

*       Már nem számítottam „zöldfülű” bakának, de még jócskán hátra volt a tényleges időmből. Éppen Jeruzsálem közeli bázison voltam, mikor–is egyik nap a parancsnok személyesen keresett. Nem tudtam elképzelni sem, hogy miért ez a nagy „megtiszteltetés”, de [… Tovább]

Vers

Búcsú üzenet

Amikor el kell engedni, aki menni akar.   Meséltem Rólad a felkel? napnak       mondtam, hogy t?lem most elmész   mert ? az ki fénnyel vet véget az álmoknak hát vigyázzon Rád, nehogy bajod essék.   Megsúgtam az éppen fogyó holdnak   hogy [… Tovább]