Meséltem Rólad a felkel? napnak
mondtam, hogy t?lem most elmész
mert ? az ki fénnyel vet véget az álmoknak
hát vigyázzon Rád, nehogy bajod essék.
Megsúgtam az éppen fogyó holdnak
hogy elszólít t?lem egy új remény
kértem ezüst fénypalásttal védjen
ha bántanának riasztó éji árnyak
hisz már nem védhetlek meg én.
Minden út végét megkerestem
mely most t?lem messze visz
s rá útjelz? táblákat szögeztem
ha a most gyönyör? irányt elveszítve
az életlabirintusban kétségbeesve
bolyonganál kiutat keresve
rátalálj a hozzám-vezet?re.
A csodáról mi vagy, s voltál
szólt már vers, rím és dallam
s tudom valami hiba mégis volt bennem
hogy most így, Nélküled maradtam.
A mélyvörös rózsa üzenetét
most már, bárkit?l is kapod
valamennyi szirmán tisztán láthatod
hisz harmatcseppként ott ragyog
az érzés, ahogy én Rád gondolok.
Legutóbbi módosítás: 2008.12.25. @ 11:05 :: Kováts Péter
