Kováts Péter : Búcsú üzenet

Amikor el kell engedni, aki menni akar.

 

Meséltem Rólad a felkel? napnak      

mondtam, hogy t?lem most elmész  

mert ? az ki fénnyel vet véget az álmoknak

hát vigyázzon Rád, nehogy bajod essék.

 

Megsúgtam az éppen fogyó holdnak  

hogy elszólít t?lem egy új remény   

kértem ezüst fénypalásttal védjen             

ha bántanának riasztó éji árnyak         

hisz már nem védhetlek meg én.  

 

Minden út végét megkerestem                      

mely most t?lem messze visz          

s rá útjelz? táblákat szögeztem  

ha a most gyönyör? irányt elveszítve 

az életlabirintusban kétségbeesve

bolyonganál kiutat keresve                

rátalálj a hozzám-vezet?re.

 

A csodáról mi vagy, s voltál   

szólt már vers, rím és dallam     

s tudom valami hiba mégis volt bennem

hogy most így, Nélküled maradtam. 

 

A mélyvörös rózsa üzenetét         

most már, bárkit?l is kapod      

valamennyi szirmán tisztán láthatod

hisz harmatcseppként ott ragyog

az érzés, ahogy én Rád gondolok.

 

 

Legutóbbi módosítás: 2008.12.25. @ 11:05 :: Kováts Péter
Szerző Kováts Péter 69 Írás
Kedves Barátaim.Soha nem vallottam magam költőnek, nem is volt rá kéztetésem, hogy "megtanuljam" a versirást. Nem is irok verset úgy, hogy " most én verset írok" erről vagy arról.A vers megszületik bennem s én csak lejegyzem ami kibukik a tollam alól. Nem nekem kell eldönteni, hogy ez irodalom-e vagy csak firkálmány eldönteni Nektek olvasóknak kell, meg az időnek ami vagy feledésbe taszítja vagy életben tartja öket.