Vers

MOST BELE

szinte szabadvers, amennyire a Dunán kívül-belül azt lehet   Most belekezdek, amúgy automatikus írásként, mert annyi mindenféle mozog az emberben a szaron kívül is. Térdig állok a semmiben. Ez lenne sorsom, a küzdelem. Hátha köldökig, mellig ér majd, végül alulról [… Tovább]

Vers

Már megint kés?

“Minden napot úgy élj,mintha az utolsó lenne,mert az egyik valóban az lesz…” Lelkifurdalásegy id?s rokonértsírok de nem jönvigasztalódáshallgattam folytons rengeteg dolgomrahivatkozva mindigde mindig elmaradta látogatásha hívott állandóanhó alól bújtam el?munkám voltébredtem éppindult a buszomvagy leégett a rántásnem hazudtamcsak éppen sohanem [… Tovább]

Egyéb

Beszédgyakorlat 33.

Isteni bizonyok – Isten számára akkor vagy kedves, ha egyre inkább békén hagyod.   – Kellemetlen, hogy Isten sem el?ttünk, sem mögöttünk nincs, hanem bennünk. Így nehezebb észrevenni.   – Istent ki küldi továbbképzésre?   – Óvatosan megfogjuk az Isten [… Tovább]

Egyéb

Indulj!

  Egyszer volt egy ember, szakálla volt kender… A kendert azt nem szabad mondani, az öndestruktív, másrészt tiltott, ha máshol nem is hát nálunk itt ezen a napon, ebben a században, ebben az országban! Na még egyszer: egyszer volt egy [… Tovább]

Egyéb

Yin és Yang 4

Gondolatok az életr?l   1.     Az ember a tömegben a legmagányosabb. 2.     Az abszolút sikertelenség az, amikor nem sikerül sikertelennek lenni. 3.     Ha valami jogos, még nem biztos, hogy célravezet? is, 4.     A saját, szabadon hozott döntéseidben az a legrosszabb, [… Tovább]

Kisregény

Összefércelt sorsok – 23.

Célegyenes kanyarokkal       Árpi újra minden kimenőre eljött értem, kivitt sétálni, hogy erősödjek. Egy ilyen séta alkalmával azt kérdezte tőlem: — Te milyennek találod a Judit nevet? — Szépnek. Miért? — néztem rá és Klári kislányára gondolva, ízlelgettem [… Tovább]

Novella

Amálka (4)

Mesterségem címere Amálkának mindössze annyi pénze volt, amib?l egy padlásszobában, egy hónapra, szállást tudott bérelni, magának.    Azt a néhány régi, öreg bútort, amivel berendezték a szobát, épp megfelel?nek találta. Az ablakból rálátott a háztet?kre, a város fényei, mint földre hullt csillagok ragyogtak [… Tovább]

Vers

Nyáridéző

  Mint halálos kórral küzd?t a felismerés,Hiányod úgy járja át testemet,És a vágy, hogy láthassalak,Megrészegíti lelkemet. Úgy múlnak mostanában napjaim,Hogy már semmi más nem ér el engemet,Csak egy rég elfeledett érzésSzakított fel milliárdnyi kis sebet. Múltam oly régen volt tavasza [… Tovább]