Nap: 2008.12.11.

Vers

Oldozatlanul

2008.12.11. Marie Marel 4

Kivel osszam meg az álmom, ki simítja meg a ráncom     Oldozatlanul Oldozatlan kell már élnem. Vigaszomat kit?l kérjem? Mit?l félek: kinek mondjam,életemet kivel fonjam? Kivel osszam meg az álmom, ki simítja meg a ráncom, ki mutatja, merre lépjek, [… Tovább]

Egyéb

Beszédgyakorlat 28.

2008.12.11. Petz György 8

    – Az életet jobb megel?zni, mint benne lenni. De ha egyszer már benne vagy…   – Az ember annyiban fontos, amennyiben meghaladja önmagát.   – Nem kell (külön) félned. Elég, ha élsz.   – Variációk azért vannak, mert [… Tovább]

Egyéb

Szertefoszlanak álmaim…

2008.12.11. Dvorák Etela 14

      megszámlálhatatlan pillanatok amik szépek voltak mind bennem mocorognak nem hagynak élnek szállnak, mint a virágszirmok…   …nem értem…   …vágytam a szépre amit soká nem láttam most hogy nézem érzem…   neked köszönhetem   …elvittél messzire csillagokkal [… Tovább]

Egyéb

Kifordított gömb

2008.12.11. Szendrői Csaba 10

        Kis kék szoba, magányos ember, magányos bútorok, semmib?l nincs kett?. Koszos, légyszaros csillár (kristályutánzat). Klasszikus ’70-es évekbeli tapéta, itt-ott már felhajlott az összeillesztéseknél, de nem zavaróan. A dohányzóasztalon cigarettásdoboz és hamutartó. A hamutartóban két csikk, az [… Tovább]

Novella

A tolvaj

2008.12.11. Dabóczy Gergely 3

  Lassan osont a falak között, akár az árnyék. Szorosan tapadt az épületek falához. Úgy suhant saroktól sarokig az éjszakában, mint a bagoly: észrevétlenül, csendben. Lopni indult. Kezd? volt, de nagyon elszánt. El fogok kárhozni! – gondolta magában, miközben felnézett [… Tovább]

Fordítás

Érdekes könyv

2008.12.11. Vogl Anikó 3

spanyol anekdota   Egy király úgy gondolta, megajándékozza kegyeltjét: egy könyvet küld neki, aminek a lapjai bankjegyek.   A kegyenc levélben megköszönte neki, és ezt írta:  – Ez a könyv olyan érdekes, hogy meg szeretném kapni a második kötetet.   [… Tovább]

Vers

Eszmélve

2008.12.11. Serfőző Attila 6

    Várom minden rezdülésed, jeled,  miről sejtenem lehet – hozzám tartozol. …hogy nekem lélegzed dalod, velem álmodsz  holnapot,  minden ébredést. Osonó árnyadhoz simulok,    nem vehetnek tőlem el, lelkem ágyasa lettél, s örökké az leszel.    

Vers

Fogoly

2008.12.11. Fecske Panna 10

      Úttalan utakon visz a sors tovább, mint láncra vert szörnyeteg meggyötört fogoly, haladok előre, mi hajt még? A test gyötrelme lagymatag, nem éreznek az idegek, a szív unott motor, csak hogy hajtsa önmagát, mélán dobog. Bár akadna [… Tovább]

Vers

Fények

2008.12.11. Sonkoly Éva 0

Néha megfordulnak a dolgok…*   Jobban ragyognak a mai fények, kontraszt, s lényeg. Mitől boldog a lélek? Eddig hittem, ha szeretnek,  megfordult a dolog! Nincsenek már elvárások…    

Vers

Út a pokolba

2008.12.11. Marie Marel 10

Magamba zártam magamat állítottam rácsokat elválasztanak   Út a pokolba   Magamba zártam magamat állítottam rácsokat elválasztanak fekete rémem nyúl felém mit karmám vetít elém nincs már remény bevallom titkom neked találkozásért veled ördögé lehet a lelkem   Marie Marel

Mese

A MEDVE ÉS A MÉZ

2008.12.11. Matos Maja 12

Bánatos a medve, nincs neki jó kedve. Dirmeg-dörmög, járkál, a füle is szétáll.   Azért rossz a kedve, mert éhes a medve. Elfogyott a méze, nincsen neki pénze.   Honnan vegyen mézet? Bánatosan nézett. Eszébe jut menten, ügyesebbek ketten.   Hívja [… Tovább]

Egyéb

A bábu

2008.12.11. Pozsa Ágnes 5

Ká Zé – f?állású hivatalnok, amúgy jelentéktelen figura – egy pillanatra megállt a kirakat el?tt. A sötét üvegben megkereste önmagát, majd visszatükröz?d? mosolyát szemérmesen helyreigazította. Negyven év ide, negyven év oda, ? elb?völ?en fiatal maradt, hiszen nem is élt. Ez [… Tovább]

Nincs kép
Vers

A tudás gömbje

2008.12.11. Marie Marel 0

  Az ember, kinek piciny a gömbje, – benne ragad mindörökre – sosem szerény. Ki atomnyi magát dicsérve belekiabál a térbe: de nagy legény! Az igazat soha meg se látva börtöne: tudatlansága. Óh, a szegény. Kinek bolygónyi nagy már gömbje, [… Tovább]

Vers

sszefeszülve

2008.12.11. Hepp Béla 6

Vak némasággal fojtó büszkeségema végtelenben állni kényszerít,talpon vagyok, de gondolatban térdenbens?m kavarja fáradt rímeit.   Most sziklaként állunk egymással szembenhol egyikünk, hol másikunk remegén úgy hittem hogy nem teszed velem, nem,a józan ész ezt már nem érti meg.   Szolgáltad [… Tovább]

Vers

Asszonyi teljesség

2008.12.11. Bonifert Ádám 2

Asszony? N?? Feleség? Külön is, együtt is – ez a teljesség. De nem mindenki vágyik erre a teljességre. Pedig a férfiak többsége ezt a teljességet keresi – és vagy megtalálja, vagy nem… A kép Giorgone: Alvó Vénusz-a.   Nem vagyok [… Tovább]