megszámlálhatatlan pillanatok
amik szépek voltak
mind bennem mocorognak
nem hagynak
élnek
szállnak, mint a virágszirmok…
…nem értem…
…vágytam a szépre
amit soká nem láttam
most
hogy nézem
érzem…
neked köszönhetem
…elvittél messzire
csillagokkal szálltunk
fényben fürödtünk
egymásra találtunk…
mondd
most miért hallgatsz
nem felelsz
én félek…
Te miért nem érted?
Legutóbbi módosítás: 2008.12.11. @ 19:04 :: Dvorák Etela
