Vak némasággal fojtó büszkeségema végtelenben állni kényszerít,talpon vagyok, de gondolatban térdenbens?m kavarja fáradt rímeit. Most sziklaként állunk egymással szembenhol egyikünk, hol másikunk remegén úgy hittem hogy nem teszed velem, nem,a józan ész ezt már nem érti meg. Szolgáltad [… Tovább]
Szeretnék átbeszélni hosszú éjszakákat, hallgatni csak repked? mondatod, nézni, hogy hangra formálod a szádat, s hajadba túrni, hallak, itt vagyok, szeretném, ahogy ölemben fejeddel mesélnél új és új történetet, szeretném, hogy egy percre se feledd el, én hallgatlak, [… Tovább]
Amott zacskót, ázott papírlapot rugdal az esti szél,ahogy bejárja szürkül? utcáink zegzugát,halkan fütyül, felnyögve padra ül, s egy elkorhadt levéllapul, ne hágjon féktelen kedvében rajta át. Bealkonyul, az oszlopon kigyúl a bágyadt sárga láng,alatta bokrok árnyékába gy?lik a [… Tovább]
Most halk zene emel az összed?lt világ fölé,kicsit talán a végtelen id? repít,nézlek, e széttört zöld tükör magába rejtenékimondott kínját, cseppnyi, fényl? csendjeit. Még minden léptünk fáj, ?szinte, eltört mozdulatkövet egy sóhajt, hangszilánkja felsebez…alattunk összetört tegnapban botlik [… Tovább]
Hagyjuk ezt, Angyal. Fáradt a szárnyalásod, határozatlanul topogsz a küszöbön, kócos hajaddal, szemeddel minden álmot elmondtál már nekem, én újra költözöm. Ruhám a széken, levél az asztal sarkán, rongyosra olvasott ponyvák a sz?nyegen, koszos pohárban a tegnap [… Tovább]
Csak mint az ?sz, ahogy üzen, az els? levél súlytalanul, nem sejtve még, ? lesz tüzem, táncol, forog, és szívemre hull. Rakoncátlan rajta futó hétköznapi bet?k, szavak… hibás talán a vak nyárutó… kezed nyomán felizzanak. S [… Tovább]
Mi visszavárjuk mind a bölcseket, ülünk a lassan h?l? t?z körül, hogy lelkünkbe új békét töltsenek, ahogy az éjre újra nap derül. Majd mantrát zúgunk egy frekvencián, és hangjainkban egyesül a vágy, ahogy zengése végtelent kíván, nem [… Tovább]
