Csak mint az ?sz, ahogy üzen,
az els? levél súlytalanul,
nem sejtve még, ? lesz tüzem,
táncol, forog, és szívemre hull.
Rakoncátlan rajta futó
hétköznapi bet?k, szavak…
hibás talán a vak nyárutó…
kezed nyomán felizzanak.
S ahogy az ?sz továbbrepít,
köröttem száz és száz levél,
bens?m elrejtett kertjeit
elborítja, már bennem él,
fénysz?nyeg, amin gázolok,
szavaid szorítja két kezem,
tudnék sorolni száz okot,
amiért újra létezem.
Pajkosan élve vágyait,
minden bet?d egy kis Te vagy..
Élvezem, ahogy elborít.
Rád éheztem. Most így ne hagyj…
Legutóbbi módosítás: 2019.07.16. @ 11:05 :: Adminguru
