Takács Dezső : Krizantémok

 

Halványkék hegyeink

hűvös őszt lehelnek,

mécslángon hizlalja

fényét az esti hold.

Élőhöz bújna éjjel

mind, aki eleven,

virággal takarja

hamvait a holt.

 

Engedd, hogy elérjem

lelkedet, kedvesem,

krizantémok útján

karolj belém.

Károgó körmenet

vallatja a földet,

mormoljuk imánkat

együtt, te meg én.

 

 

Legutóbb szerkesztette - Takács Dezső
Szerző Takács Dezső 190 Írás
Viharban érkeztem, vaksötét éjszaka. Hajlongó jegenyék, átázott föld szaga, s Anyám volt ott még, meg a bába, mikor belesírtam ebbe a világba, a Sztálin utca nyolcban, alig hallhatóan.