Nap: 2008.10.06.

1998 Október 4.-én írtam. És azóta eltelt újabb 10 év…*     Még negyvennyolc óra a nap-éj egyenlőségig.   Két nap még, és annyit éltem veled, mint nélküled: Tizenkilenc év élet és ugyanannyi halál, lassan már te is idősnek számítanál [… Tovább]

” Egyszer majd lefestelek,” mondta egy fest? barátom, s én tovább f?ztem a szavakat. A modellnek ” Egyszer majd lefestelek”, kilépsz a szürke világból, színek tengernyi halmazán át, felsejlik majd a távol: Ragyogó lankás hajlatok, finom vonalú mellek, kezeid selymes [… Tovább]

    Földr?l, égr?l hideg el?zött, melegedjél lelkemben, Uram, nagyvilágokban mindig fáznál, kishazát keress lelkem, Uram.   Csillagot, díszeket Elébed ént?lem Te ne várjál, Uram, másként nyílnak és csukódnak itt: figyeljünk együtt embert, Uram.   Régen úgy bántott, hogy elkerülsz, [… Tovább]

Szeretem a békés, holdfényes éjszakákat. *     Milyen csorrba ma a Hold… Hiányzik belőle az árnyékot, ragyogtást mutató fény, mitől oly békés és éj, hogy a tolvaj lopakodni fél.      

  Eldobható játéktéren fellobbanó benzin-sikoly – a fülembe robban az id?. Állok, önmagam körüli, rózsa-csontvázú csendben. Anélkül, hogy észrevenném, felzabál egy improvizatív szöveg.

Tisztelet a h?seinknek!     Tizenhárom kopjafán csillan meg a napfény, Tizenhárom lelket éltetett a remény, 48-ért esküdtetek életre vagy halálra, 48-ért higgyétek el, nem haltatok hiába!   Gondolatban a dombokon együtt vagyunk veletek, Világoson és Aradon égre írjuk nevetek! [… Tovább]

Golyó ütötte nyom,téglák között a gyom,porban fekete vér,Bosznia aludni tér. Sátán legelt e szép mez?n,lányok véres leped?n,gyászba borult az éj,Bosznia aludni tér. Gyilkos, áldozat, rokon,alvó kutyák a sírokon,koponyán átjár a szél,Bosznia aludni tér. Pénzen vett menekv? életek,sikoly szaggatta kék hegyek,halál [… Tovább]