Vers

Merj álmodni, Kedves

–     Gyere, Kedves, merjünk álmodni! Szeretlek, szeress!   Megyek már! Várlak még… Itt vagyok!   Érzem kezed simaságát, a szikrák puhaságát, selymes holdfény bujaságát.   Ott, ott, ott! Csókollak… Itt, itt, itt !   Vágyom rád én nagyon. [… Tovább]

Vers

VIHARBAN

Korfu szigete, 1988 tájékán     VIHARBAN     Mint jövök én ahhoz, Uram, hogy utánad olvassam m?vedet,   lánchegyeidnél magamra nézek, fejem rázom: – Hát lehet ezt?   Es?d el?tt, ha világod szárnyas, könny? része egekbe száll,   én [… Tovább]

Vers

Nyári éjszakán

Néha egy éjszaka még csoda is történhet…       Szent Iván éjszakáján csodálkozva nézte a Hold, egy erdei tisztáson öreg néne tüzet csiholt. Lángokon átsétálva, mint ifjú lány perdült táncra. A víz tükrében magát hosszasan csodálta. Nem is hitte, [… Tovább]

Vers

Ezen az éjen

    Megdermedt, fagyott létem.Talán még az utolsó vonatot elérem,Vagy felkéredzkedem egy öreg batárra,Csak kitekert holnapom hagyom a mára. Volt egy asszony, valahol messze, régen,Odakúsznék én hozzá, még ezen az éjen.          

Elbeszélés

Bambi

*   Bambi két hete született. Nevével ellentétben nem őz, hanem tengerimalac. Kisfiú. Nevét a színéről kapta, mely tökéletesen őzbarna. Csak a fülecskéje körül húzódik egy enyhe feketés árnyalat. Jól áll neki. A konyhába Tamás fiam tenyerén érkezik. Tökéletes biztonságban [… Tovább]

Elbeszélés

Bambi költözik

*   Amikor Bambi született, rövid ideig négyen voltak a terráriumban. A Mami, a Papi, ő és az Öreg hölgy. Aztán Bambi a Mamival külön helyet kapott, hogy nyugodtan növekedhessen. A többiekkel azért látták és hallották egymást, hiszen mindannyian ugyanabban [… Tovább]

Vers

Hétf?

Legalább tizenhat éve.   Nézz, arcom csupaszon hordom, ahogy tengert néz az ember, nem tudva sziklát, éleket, s lát Holdat, lélegz? formát: minden elrendeltetett.   Nézz, besz?kül? szemeim csaholásából tudjad meg, kit ?riz, s kit marna holtra koponyán innen és [… Tovább]

Vers

Maradj még ?sz

 maradj még ?sz     maradj     vessed még    andalgó lépteink   avar ágyát   ha platán hullatja   mélán   koronáját   és borzos kis gömbjeit   szerteszórja   izzó udvarán  maradj még ?sz  maradj  belénk karolva  dalolva búgva susogó lombod alatt mi összebújva hallgatjuk kócosan pánsíp hangját zizeg? levélnek mint alá hullnak s álmos tó vizéhez simulnak  lebeg?n szeret?n  mint csókom  tenyeredre lehelve ujjbegyeden bizseregve nedvemt?l [… Tovább]

Vers

Holdkifli…

  Azt hittem a Hold,egy péké: kifli. Hogy került fel, ki tudott ott boltot nyitni? Fenn keverik és dagasztják, aztán sütik a masszát, vagy innen lentr?l viszik az égre, mikor kisült a friss kifli végre! Ha ez így van, hogy [… Tovább]

Egyéb

arcok

– a törékeny – egymásból egymásbacsitultak a napokmikor pirulva siettélabba a valóságbaami határtalanmondatokat rejt (…)mert szabadnak lenni szelíd árnyak közt is nehéz

Vers

Kőről kőre

  Lépek kőről kőre, fáradt vagyok tőle, hisz’ órák óta járván a macskaköves járdán, fájhat a lábam… Talán meg is fáztam… oly” hideg szél jár. Homlokom a láz forró acéllá leheli, ahogy kezem érinti, érzi a meleget, a perzselő tüzet… [… Tovább]

Elbeszélés

Apám

– Rossz hír – adta át a telefont a férjem, és én rögtön tudtam, hogy meghalt valaki. Csak ne anyuka, fohászkodtam magamban. – Meghalt apuka – hallottam a vonal túlsó végén az öcsém hangját. Furcsa megkönnyebbülést éreztem. Tehát, nem anyuka. [… Tovább]

Vers

Nyáralkonyi álmok

    Nyáralkonyi álmok   Tolakszik már az ősz, az éj teste fázik,  a búcsúzó évszak sorvége kilátszik.  A fák közt susogás, denevér száll halkan, estharang dallama sóhajt a magasban.   Suttog az alkonyszél, benne hangod hallom, hív az ismeretlen, [… Tovább]

Kisregény

De fenyő (a kisregény befejező része)

Az írás fölhasználta: Lipták Béla, Gérecz Attila, Karácsony Gábor, P. Gy. írásait, és részleteket korabeli rádióbeszédekb?l. Ki el   November 9-én, pénteken MEFESZ-gy?lést tartottak a budai Várban lév? diákszálláson, ahol Reitter Pétert megbízták, hogy tartson kapcsolatot a Nagybudapesti Munkástanáccsal. Ekkor [… Tovább]

Vers

Zsákutca

saját fotó * Zsákutca   Vasmarokkal, őrültként fogtad a kezem, vonszoltál magaddal árkon, bokron át és néha egy-egy kocsmába betértünk, ahol csak annyit mondtál – adjatok piát!   A félhomályban dörzsöltem a szemem és pohárcsörgés nyomta el a zajt, a [… Tovább]

Vers

Épek közt darabokra törött

Lépteim csikordulnak hófehérre kopott, törött csontokon, nem nézek hátra, mögöttem osonó árnyak… Menekülök vakon, tágra nyílt szemekkel keresem utam, köröttem suhanó lelkek, hozzám simul a Magány hideg ajkát tarkómon érzem, fülembe suttog – hová menekülsz? – süket vagyok hallók között, [… Tovább]