Fecske Panna : Épek közt darabokra törött

Lépteim csikordulnak

hófehérre kopott, törött csontokon,

nem nézek hátra,

mögöttem osonó árnyak…

Menekülök vakon,

tágra nyílt szemekkel keresem

utam,

köröttem suhanó lelkek,

hozzám simul a Magány

hideg ajkát tarkómon érzem,

fülembe suttog

– hová menekülsz? –

süket vagyok hallók között,

 

 

hullámfodor a semmi partján,

múló pillanat,

épek közt darabokra tört

kép csupán,

 

 

észreveszi talán valaki

– hogy voltam? –

a nincsből adni akartam…

 

Legutóbbi módosítás: 2008.10.07. @ 10:29 :: Fecske Panna
Szerző Fecske Panna 250 Írás
Lehetne ide sok mindent írni, de a mi voltam az már nem érdekes, ami vagyok az még képlékeny, ami leszek azt még nem ismerem...