Fecske Panna : Fogoly

 

 

 

Úttalan utakon visz a sors tovább,

mint láncra vert szörnyeteg

meggyötört fogoly, haladok előre,

mi hajt még?

A test gyötrelme lagymatag,

nem éreznek az idegek,

a szív unott motor,

csak hogy hajtsa önmagát,

mélán dobog.

Bár akadna pár falat,

– minő kéjes gondolat –

csendesítni háborgó gyomromat.

Térdig a hóban, hideget sem érzem,

ecsetre illő színben játszik bőrömön

a sorvadás,

menni, csak menni tovább,

mi hajt még?

Remény rég nincs, a Tudás megölte

céda asszonyát,

szerencsés ki csendben hullik el,

felejtve űzött rettegést,

míg a többi testén átvánszorog,

szabad lesz már,

szabad halott.

 

Legutóbbi módosítás: 2008.12.11. @ 12:50 :: Fecske Panna

Szerző Fecske Panna 250 Írás
Lehetne ide sok mindent írni, de a mi voltam az már nem érdekes, ami vagyok az még képlékeny, ami leszek azt még nem ismerem...