Horváth János : Nyáridéző

 

Mint halálos kórral küzd?t a felismerés,
Hiányod úgy járja át testemet,
És a vágy, hogy láthassalak,
Megrészegíti lelkemet.

Úgy múlnak mostanában napjaim,
Hogy már semmi más nem ér el engemet,
Csak egy rég elfeledett érzés
Szakított fel milliárdnyi kis sebet.

Múltam oly régen volt tavasza ?szre váltott,
És láng ölelte, gyönyör? nyárra,
De lassan kiköltözik a tél az ?szb?l,
Ködb?l sz?tt leplet terít a világra.

Te a nyarat idézed bennem,
Részegült lelkem kedves gyógyírja vagy,
Nem veszem észre az id? múlását,
Ahogy a vég felé halad.

Kezembe temetem kedves arcod,
Szememmel átfogom szemed,
Szenvedéllyel csak magam adhatom,
Amit eddig ?riztem Neked.

 

(Budapest, 2008. augusztus)

Legutóbb szerkesztette - Adminguru
Szerző Horváth János 164 Írás
"Újra kezdeni mindent e világon, - megteremteni, ami nincs sehol, de itt van mindnyájunkban mégis, belőlünk sürgetve dalol, újra hiteti, hogy eljön valami, valamikor, valahol…" (Váci Mihály: Valami nincs sehol) Budapesten születtem, egy Várbeli, háborús sebektől meggyötört bérházban, az ötvenes évek elején. Iskoláimat javarészt Budapesten végeztem, azt a paradicsomi másfél évet kivéve, amikor az általános műveltség megszerzése terén az első lépéseket megtettem, a szentgotthárdi általános iskola padjaiban. Az a másfél év meghatározó számomra, azóta is nosztalgiával gondolok a vidéki évek szabadságára, a Rába parti csavargásokra. A Budapesti Madách Imre Gimnáziumban érettségiztem. Tanáraim nagy hatással voltak rám. Itt sajátítottam el az irodalom szeretetét, és az amatőr színjátszás alapjait, amely később is szerepet játszott, az életem során. A BME Gépész karán szereztem diplomát 1989-ben. Ezt követően gépészmérnök-informatikusként dolgoztam a Medicor Röntgen Rt.-nél, majd egy amerikai multinacionális vállaltnál, a GE-nél, nyugdíjazásomig. Az írással Földes Péter osztálytársam, és barátom biztatására kezdtem foglalkozni, több, mint egy évtizede. Novelláim különböző antológiákban már megjelentek. Első novelláskötetem 2019 elején jelent meg Búcsúlevél nélkül címmel, amely az elmúlt több, mint egy évtized válogatásait tartalmazza.