Mint halálos kórral küzd?t a felismerés,
Hiányod úgy járja át testemet,
És a vágy, hogy láthassalak,
Megrészegíti lelkemet.
Úgy múlnak mostanában napjaim,
Hogy már semmi más nem ér el engemet,
Csak egy rég elfeledett érzés
Szakított fel milliárdnyi kis sebet.
Múltam oly régen volt tavasza ?szre váltott,
És láng ölelte, gyönyör? nyárra,
De lassan kiköltözik a tél az ?szb?l,
Ködb?l sz?tt leplet terít a világra.
Te a nyarat idézed bennem,
Részegült lelkem kedves gyógyírja vagy,
Nem veszem észre az id? múlását,
Ahogy a vég felé halad.
Kezembe temetem kedves arcod,
Szememmel átfogom szemed,
Szenvedéllyel csak magam adhatom,
Amit eddig ?riztem Neked.
(Budapest, 2008. augusztus)
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:04 :: Adminguru
