Placskó Lajos : Nyári haikuk

Erdei tó

 

Napnak tükröt tart,

s felszíne borzong, ha

szél simogatja.

 

Hajnal

 

Lobban a Nap. Már

messzire űzi az éj

rideg homályát.

 

Nézelődés

 

Szellő kél, nap süt,

ág rezdül, hangya fut el.

Én csak szemlélem.

 

Szellő

 

Víz tükre fodroz.

Hajad szemedbe lebben.

Moccan a lomb is.

 

Ködköpeny

 

A köd varázsol,

suttog a fényben. Ős-öreg

regéket mesél.

 

Augusztus

 

Csillagot hullat

bűvös éj. Tücsökhang a

ritmusa. Majd, csend.

 

Borúra derű

 

Felhő alól nap

fénye árad melegen.

Isten mosolyog.

 

 

Jön a vihar

 

Levél libben, gally

rezdül, ág hajlik, lomb sír,

zúg, zokog az erdő.

 

 

Szendergés

 

Éj-anyám csillag

mintás bársony leple rám

borul. Álomszép!

 

 

Hőség

 

Perzselt fű zizeg.

Reszket remeg a lég is,

mert tombol a nap.

 

 

Zápor

 

Perzselő hőség.

Mint a feltörő sóhaj

ered a zápor.

 

 

Június

 

Estike illat

lebben a szélben. Jöjj hát!

Csókom idéz meg !

 

 

Szellőrózsa

 

Szellőrózsa leng,

szirma kereng a szélben.

Alá hóként hull.

 

 

Nyáréj

 

Csak csillag ragyog.

Csalogány dala hív a

hűs szabadba.

 

 

Derengés

 

Pirkad a távol,

majd hűvöset lebben a

szellő. Napfényt vár.

 

 

Pirkad

 

Fényt idézőn éj

múlik.  Ragyogást ígér

a pirók hangja.

 

 

Reggel van!

 

Felkel a nap, már

aranyujját nyújtja és

sugárral érint.

 

 

Hangulat

 

Madár dalol és

lomb susog, mégis a csend

az úr az erdőn!

 

 

Avarszag

 

Kesernyés avar

illata száll most az erdőre,

zivatar végén.

 

 

Széna

 

Fűillatot ont

a nyári lég. Meleg  szél

hozza szobámba.

 

 

Nő már!

 

Tölgyerdő lehel

pára vattát. Nap szívja.

Nő már a gomba!

 

 

Villámlik

 

Morran a hegy, már

készül az útja nyári

viharnak. Zuhog!

 

 

Estike

 

Cseppnyi virágom

Oldja az éji homályt:

Estike illat!

 

 

Augusztus

 

Forró a lég még,

A haldokló nyár hangja:

Tücsök pirregés.

 

 

Hajnal s reggel

 

Holdezüst folyik

Napbíbor lángja pirkad,

Menekül az éj.

 

 

Szép napot!

 

Isten tenyerén

Meleget fénylik a Nap.

Újul az élet.

 

Holdfolyó

 

Holdfolyó önt fényt

a rétre. Színezüstöt

az éj kékjére.

 

 

 

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Placskó Lajos
Szerző Placskó Lajos 77 Írás
A Lajos nevet nem a szüleimtől, inkább a sorstól kaptam , hiszen egy véletlen elszólás volt az eredője. Ám, ha már kaptam, igyekszem becsülettel viselni. Tanítok. Két diplomával és egyre elkeseredettebben. Csak a gyerekek tiszta tekintete, az a pár felcsillanó szikra tart engem is ezen az önemésztő, őrült pályán, ami az én fajtám része. Közben vadul "pótcselekszem": írok prózát, verset, haikut, faragok fát, csontot, rajzolok és legújabban színészkedek - természetesen csak szűk körben, szigorúan amatőr módon. Három dologra vagyok büszke az életemben minden maradék nélkül és teljes csodálattal: a három lányomra.