Lëhullott a bodza virág, tótágast áll a dílibáb, kis mënyecskék sokasága, a hëgy mëgé mëgy sétálva. Ihaj-csuhaj mosolyognak, nem a munkára gondolnak. Piros derű jányom arcán, keszkënő a szőtt rokolyán, vesszőkosár a karjukon, korsó zörög a másikon. Selye-haja [… Tovább]
Az életnek ma vége lett, de senki nem veszi észre, hogy e halvány hajnalon elfogytak a lelkek, hiába sóvárogtak vad, fékezhetetlen akarattal az öröklét után. A semmiben lebegve szeretünk, kacagunk, „tesszük a dolgunk”, pedig minden elmúlt, a [… Tovább]
Van az úgy, hogy egy megölt szerelem tetszhalott sírkövévé válsz. Olyanná, amire soha nem visznek virágot, ahol senki sem gyújt gyertyát. Egyetlen imát sem mondanak el érted, és örökre elhagyott az a másik, talán valami délibáb látszatboldogságért. Fele annyit sem [… Tovább]
Rolfnak, július 26-ig… beszáradt a tinta beteg a toll kusza a firka könnyes a tor Odavezényel a sors, ahol harcolni kell, mint a katonáknak; a hazáért, a szabadságért, az életért: saját magunkért. Vívjuk nap, mint nap, [… Tovább]
Enikő kibékül anyósával annak halálos ágyán, de az élet nem áll meg… Vajon mi vár rájuk Brassóban? 73. Sokadik újrakezdés Ünige vegyes érzelmekkel baktatott a Hosszú utcán élete harmadik iskolája felé. Vajon itt miként fogadják majd? Ismét átjött [… Tovább]
Az ízére már alig is emlékszem, sok kenyérdarab cikória lében, és belé frissen, tőgyből surró tej, mi a Jóistent is tanította nyelni, a göcsört kezet ismerte a bögre, az ujj ölénél nem is vágyott többre, mindkettejüknek fontos volt az áldás, [… Tovább]
Emlékezz rám,ha eljön a hajnal!Szíved akkor simult hozzám,s érezvén a karodatszerelmes szót súgott a szám. Emlékezz rám,ha kizöldül a tölgyes!Hosszú sétát tettél velem,tisztásán állt egy vadles,rejteke lett búvóhelyem. Emlékezz rám,ha tarkállik mező, rét!Virágszőnyeg csalogatott,s `hogy csodáltuk [… Tovább]
