Lëhullott a bodza virág,
tótágast áll a dílibáb,
kis mënyecskék sokasága,
a hëgy mëgé mëgy sétálva.
Ihaj-csuhaj
mosolyognak,
nem a munkára gondolnak.
Piros derű jányom arcán,
keszkënő a szőtt rokolyán,
vesszőkosár a karjukon,
korsó zörög a másikon.
Selye-haja
copfba kötve,
pántlikásan mëgpödörve.
Zamatos bor a korsóban,
kosarukban pogácsa van,
de a legínyëk nem kapnak,
csak ha néha támogatnak.
Ákom-bákom
kívánatos,
ami benne jó illatos.
Két ágra nyílott a létra,
mindëgyiköt firfi tarttya,
mënyecske áll fënt a hëgyin,
alá lásson jól a lëgíny.
Csip-csip-csóka
titok lapul,
vajon van é bugyi alul?
Fütyörészik fënt a rigó,
a színába aludni jó,
magába van, azt hazuggya,
csak az apja mëg ne tuggya.
Kicsijányom –
búj bejébb te,
nígy lábbal lógsz ki belőle!
Legutóbbi módosítás: 2014.07.22. @ 18:23 :: Thököly Vajk