Az életnek ma vége lett,
de senki nem veszi észre,
hogy e halvány hajnalon
elfogytak a lelkek,
hiába sóvárogtak
vad, fékezhetetlen
akarattal az öröklét után.
A semmiben lebegve
szeretünk, kacagunk,
„tesszük a dolgunk”,
pedig minden elmúlt,
a fakó hajnali utcán,
vastag árnyékok között,
létünk is árnyék csupán.
Meghaltak reményeink,
egyedül az biztos,
hogy többé nincs tovább.
Az előző pillanat is csak
a jövő anyagtalanságára
támaszkodik tétován,
s minden kicsinyke,
törékeny elménk játéka,
sejtek mellékterméke,
lelkünk illúziója emberi vágy.
Legutóbbi módosítás: 2014.07.22. @ 18:20 :: Ady Ágota Melinda