Delacasse Bencze Erzsébet-Törékeny lepkegyűjtemény- üvegmozaik /részlet Mosolyod arcomra szelídül.Kiapadhatatlan forrás. A szél diszkréten föllebbentiszoknyámon a fodrokat,árnyat hintenek ölembe a fák. Csiripelve rebbennek szét a madarak… A szellő elszalad mellettem,rezeg a lomb, a lélek.Ezer fűszál ágaskodika vibráló napfényben. [… Tovább]
születésnapon kötelességszavak közt magány vág utat elveszett idő szonettkoszorút fonni hajku hajtű rá közömbös vagyok se virág, se hold, se kék jöjj imádott vég
Kétérzéketlen kéz.Összekulcsolt élet.Elhaló szorítás,ahogy hozzám érsz.Tiéd, enyém.Véred bennem csörgedez,-már így lesz örökké ez-mintha mindennapújra s újra elégnénk. Mondd,mi lehet erősebbennél a sírig tartógyengeségnél.
Árpi, Ünige padtársa nem tud hazudni, így Enikő mindent megtud tőle. No, jó, még nem egészen mindent… 71. Egy segítőkész, rendes kislány A kommunikációs eszközök elkobzása igencsak kétélű fegyvernek bizonyult. Etelka sem tudta felhívni fiát, megérdeklődni, hogyan érzi [… Tovább]
