Seres László : Kezek

 

Két
érzéketlen kéz.
Összekulcsolt élet.
Elhaló szorítás,
ahogy hozzám érsz.
Tiéd, 
enyém.
Véred bennem csörgedez,
-már így lesz örökké ez-
mintha mindennap
újra s újra elégnénk.

Mondd,
mi lehet erősebb
ennél a sírig tartó
gyengeségnél.

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Seres László
Szerző Seres László 599 Írás
A versekért érzett rajongásomat megőriztem örök szerelemként gyermekkorom óta, végig kísért életutamon. Írogattam magamnak, s szűkebb környezetemnek verseket leginkább, és sokat olvastam. Aztán az élet eltérített más irányokba. Hivatásos katonatisztként szolgáltam Gyömrőn, Sárbogárdon, Nagytarcsán. Személyügyi vezetőként a legkülönfélébb emberi sorsokkal találkoztam, humán beállítottságom hasznomra vált ezekben az években a róluk való gondoskodás felvállalásában. Ma nyugdíjasként újra az irodalom, a költészet tölti be az életemet. A gondolatok, szavak szerény formálójaként így adok életjelet magamról a világnak.