Vers

Idősirató

  Elhegedült szépséged, mint egy gyermek, szíved alatt a béke,magzat örömöd,kit méhed óv s vigyáz,tündököl bennedmert örök. Hiába szánt arcodbabánatvonalat az idő-eke,dacol benned az akarat,két farkas ijesztő harcot vív,tükörbe néz a lélek,az idő csak múlik,a hegedű sír.    

Vers

Érzelmek (haikuk)

Egymásért Ködömben óvlak, elrejtelek. Mosolyod napjával éltetsz. KezekUjjaink át és átfonják egymást. Acéllánc nem erősebb! Puha fény Gyertyám világacsorog arcodon. Látod?A fényt könnyezed.Távol Messzeségből gyúrt tested ködbe vész. Lelkedhiánya sajog. Szerelmem ereje Hegyet hordok el,hogy újra lássam szemedegy villanását. Szeretlek Csoda nem történt,csak szeretlek, [… Tovább]

Egyéb

Változatok

  Téma a porban hevert, emeltem volna – porba vert!   *   Téma hevert a porban, mint átlátszó kő, olyan.   *   Téma porban. Szem teszi, hogy más észre sem veszi?!   *   Téma a porban: ajándék, [… Tovább]

Vers

Bűn

“Bűn az, minek nyomát is sikerült eltüntetnünk.” (Pilinszky János: B. I. kisasszony)       veled se lettem komolyabbcsak néha játszoma kertek magányát csak néha hiszemnincs menekülés a bűnbe beleszülettünk ne félj a fákon nem marad harmatsem nyomorú sötétségeltüntetheted magadkiásott [… Tovább]

Vers

Emberliget

A fény kifolyt belőlem, ahogy a jó szagú földön hátradőltem. Rám másztak apró bogarak, világuk lettem, védelmező, táplálékot adó dús mező. Mi, kiket a magány szült, mind itt fekszünk, a végtelen hátán lebegve,akár egy-egy sziget,a semmiben úszó, oltalmazó emberliget.

Vers

Mesemátka

Boldogságot szedtem, mátkatálba tett ajándék ez, neked. Fájdalmasan gyönyörű, múltával, gyökereivel örök földben kihajtó, Istent megélő érzelem. Meséd átkon-bokron, mátkaságig érez. Lelkedért szeretni élek.