A fény kifolyt belőlem,
ahogy a jó szagú földön
hátradőltem.
Rám másztak apró bogarak,
világuk lettem, védelmező,
táplálékot adó dús mező.
Mi, kiket a magány szült,
mind itt fekszünk,
a végtelen hátán lebegve,
akár egy-egy sziget,
a semmiben úszó,
oltalmazó emberliget.
