Vers

Világunk

Tizenhárom éve egy béna fiúval alszomugyanabban az ágyban.Talán már nőről álmodik.Gyermekem. Istenem. Levegőm.Ránk szakadt pajtában az alkony,ma nyári nap, holnap jégeső.Egy lampionba gyűjtögetem  sorba,ami lehetne, ami volna.Kétéves múlt, amikor ruhámbanfényesre töröltem neki egy almát.Azóta tartom.Hiába nőtt ki bennünkettucatnyi nagykabát,sorban összehajtom,kicsit [… Tovább]

Novella

A költő halála

–          Már akkora vagyok, mint te, majdnem. Kopaszodó apuci, majd szólok a fogmanónak, hogy hozzon neked fogakat. Hű, de büdös a szád – mondta a nagyfia, miközben a férfi ivott egy kortyot a fémlevélből kinyomott pirulára. Nem szólt semmit, bement [… Tovább]

Vers

Aszalódó csendek

  Emlékszem,  ahogy  vártál  reám  a  vonatnál:  oly’  szomjasan  fulladtunk  csókba,  ölelésre.  Mikor  először  combjaid  közé  fogadtál,  úgy  kapkodtunk,  mint  aki  végleg  el  van  késve,  rengő  asztalunkról  letáncolt  a  fogastál  ( szerencse,  hogy  nem  ültél  bele  a  halkésbe )    [… Tovább]

Vers

Halálig hozzám

/Illusztráció: Tompos Opra Agota/     elém tette hajnalom tegnap arcodigen mondom hogy így volt elhihetedidőnek kezétől tépett grabancods lakod mint egy furcsa-tarkás ligetet   de nem bánom mert nem éreztem harcotcsak érett és letisztult ingereketsosem titkolnád inkább rám akasztodmagad [… Tovább]

Egyéb

A bárány és az oroszlán

      Miért keresnék társat ahhoz, hogy együtt szánjunk engem? Jó a magány most, mert egyszer még kiderül: rögeszmém is hiteles, mint bizonyos önbizalom létezése központi szinteken. Mazohitű egyedüliség, a kisember is saját világát gyalogolja. Vajon az óriás is [… Tovább]

Vers

Fénykép

    Fénykép                         Koosán Ildikó  Egy villanásnyi fény mögötta teremtés maga;amit a kontúr összekötaz erdő illata; valóságom is látomásszín,s a hang csak pátoszkét széllökés közt suttogáskép, de még hiányos ha keresnek, jel nincs seholszűz törpefűz takarnevemben visszhang válaszolaz idő tőrbe csal   2014. július 29. [… Tovább]