Marthi Anna : A bárány és az oroszlán

 

 

 

Miért keresnék társat ahhoz, hogy együtt szánjunk engem?

Jó a magány most, mert egyszer még kiderül: rögeszmém is

hiteles, mint bizonyos önbizalom létezése központi szinteken.

Mazohitű egyedüliség, a kisember is saját világát gyalogolja.

Vajon az óriás is saját úton halad világainkban, mint vékony

ökörnyálba. Láthatatlan kezű marasztaláson átszalad megint,

semmi nem oldhatja jobban a kínt az elengedés logikája szerint,

mint amikor a vadság bárány-oroszlán játékába betekint.

 

Legutóbbi módosítás: 2014.07.29. @ 17:34 :: Marthi Anna

Szerző Marthi Anna 1328 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak