Szabadságuk börtönébenlangyos léttől annyiannem látnak a kék falon túl:nem is sejtik, ott mi van. Határtalan határok köztszárnyaszegett képzeletmegteremti szűk világát,elhárít minden jelet. Vezetett kéz, kijelölt út,irányított gondolat,erkölcs nélkül harsogott szóígy emeli a falat.
Ma gyűlöllek, holnap lehet, hogy szeretlek, de ma gyűlöllek. Bőrödben lehetsz gyermek, tanítvány, tanár, barát, feleség, s hiába tárom szívem, úgy hogy az egész világ belefér, mert gyűlöllek. Rózsát vinnék neked ma, hogy tövise szúrjon, holnap [… Tovább]
