Nap: 2009.06.14.

ablakomon beröppent egy denevér,panelréslakó, hetyke, városi fajta.egy darabig szemeztünk csak, – pillanat lógott fejjel lefelé –majd félórát kerget?ztünk kergén,végül az erkélyajtón át elnyeltea forró sötét. cigire gyújtottam,véremet szívja az éjszaka[Shall be lifted – nevermore!]

    Ülsz az íróasztalnál, mögéd lépek, átölelem a nyakad, és füledbe suttogom a megfoghatatlant. Megfordulsz, öledbe húzol, és csókomba mormolod a válaszod… Eljött az a perc, amikor őszintén akarok állni előtted, kell hogy láss, tudnom kell, figyelmed nekem szól. [… Tovább]

  Az éj ágyából kelt. Tivornya apától, mezítelenül andalgó méhéből. Félrevert gondolatok kondultak odvas csészéjében, míg céljához jutott.   Ivadék tekintetével létét közönnyé formálja.  

    Sebészi pontossággal üzen a mondat, nem hoz kevesebbet és csömör többletét sem varrja most nyakamba. Nem ígér, de sejtet. Nem siettet, csak elnyújt. Nem képez hamis illúziókat, megnyugtat, elringat és csendben vackol akaratom mögé, az a kár volna [… Tovább]

      a titok csak vár ül mint pók a sarokban a háló feszül                

  Mégis, mire számítottál? Veled marad, kinek ígérni sem kellett, hogy ágyadat hajósként tudja kiköt?nek? Ahová, mikor tetszik, szépen visszatérhet, vethet horgonyt, meg cigánykereket és mehet isten hírével dolgára másnap?   Mondd kiszámítottad az életet? Latoltál esélyt? Mindig lehet, és [… Tovább]

  nézd nyári szél játszik a fénnyel körbe-körbe aranykarikábaárnyak úsznak kócos hajamban ezeregy napsugár arcomhoz ér ujjaid lassú táncot járnak karodban ébren álmodom hallod? kering?t kerget a szél ablakon beosonátölel mesél hallom távolban vonat zakatolérzem cirógat a fény… – nézd, [… Tovább]

Itt vagy: én érzem. Csendesen kérem: ha el tudtál hagyni, hagyj el egészen.         Itt lógtok, szépen sorban.Jól van ez így, jól van.Él?k helyett…szeretlek titeket: holtak.Fényes egek, borongó erd?k,n? tart fehér naperny?t…amott els?áldozó csipkés fátyla,magányos alak – [… Tovább]

1997 – 2009 meztelen gondolataim természetesek magam zavarodott vagyok mégis mintha ezer éve így lenne már miért is nem láttam ?ket még ilyeneknek csend dermed a füvön – megfázhatnak: eszmélek keresnem kell valamit amivel betakarózhatnak magány-máglyám meggyújtom – r?zsedalaim szikrázó [… Tovább]

    Mikor a napsugár, az áldott, már lágyan végigtáncolt felemelt arcod mogorva sáncain, könnyű játékba kezd. Átbújik minden résen, eltűnik a fák közt, lombok hűvösében, s árnyékot vet a falra, máshol meg csak gyűlik szelíd hajlatokba, marékszám. Kezed öledbe [… Tovább]

saját fotó                             …esténként akkor jánosbogárkák vonták fénykörbe a szorgos napi tettet, akkor kiültek ház elé a padra, örömre, gondra ablakot tárva beszélgettek, adomáztak, a félhomályban, simult a szó családban, párban, s elérkezett az emberig. Kertek alatt kölyök- [… Tovább]

M?úton nyárfa-?rszemek. Sárga zizegéssel elhullámzó búzatenger összeér az éggel.   A végtelen kék titkot súg. Pipacsláng lobog. Teljes csöndben sosem hallott hangokra gondolok.

      Nyakamba sírja bánatát az ég. Emlékek folynak arcomon, nem számít, elhagyom továbblépve a sohasem voltsemmi útján. Így tán nem bántott sohase még az egyedüliség, a nem kell, viseltem sorsom hallgatag,angyal-türelemmel. De már a napnak fogyta van, Uram. [… Tovább]