Rózsa Ibolya : Múló magányosság

Amikor egyedül voltam, 

magam hagytam el az énemet;

vagy az énem hagytam magamra? 

Most ketten vagyunk,   

mind itt vagyunk, 

én és magam,

együtt ülünk, 

beszélgetünk. 

Végre nem vagyok egyedül, 

velem van az énem, 

magammal. 

Beszélgetünk. Magunkban. 

Kívül csönd és béke és 

nyugalom. 

Figyelek magamra, 

Ő meg énrám. 

Rendezzük gondolatainkat. 

Záróvonalak a létrán. 

Se följebb, se alább.

Itt, most, végtelenül. 

Hallgatjuk egymást, 

pihenünk némán. 

Csak az érzések érintkeznek. 

Kozmoszból érkeznek energiák. 

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Rózsa Ibolya
Szerző Rózsa Ibolya 112 Írás
Előbb a part fogyott el, aztán az éj, aztán az üresség s ami eztán volt, ott kezdődött. /Weöres Sándor/