Rózsa Ibolya : Múló magányosság

Nyomtatás

Amikor egyedül voltam, 

magam hagytam el az énemet;

vagy az énem hagytam magamra? 

Most ketten vagyunk,   

mind itt vagyunk, 

én és magam,

együtt ülünk, 

beszélgetünk. 

Végre nem vagyok egyedül, 

velem van az énem, 

magammal. 

Beszélgetünk. Magunkban. 

Kívül csönd és béke és 

nyugalom. 

Figyelek magamra, 

Ő meg énrám. 

Rendezzük gondolatainkat. 

Záróvonalak a létrán. 

Se följebb, se alább.

Itt, most, végtelenül. 

Hallgatjuk egymást, 

pihenünk némán. 

Csak az érzések érintkeznek. 

Kozmoszból érkeznek energiák.