vegyes

álmod és élted

a Tisza-part csendjében     egy illat az óvodafolyosóróla metlachi lapok kockázta id?árnyéka alól, egy pici el?legpelyhes vágyak már  kacér titkaiból a szomszéd kislány hasa alatt, akkorott, a vaslépcs? örök árnyékában,a régi villamos mindig másodikvagonja, mosolyod követ? gyerek- kori h?séggel [… Tovább]

Média

Csupán a titkot

  (meghallgatom) Csupán a titkot, a többi nem érdekel, azt bárki odabiggyeszti, vagy belenő a korral; de a titokra születni kell, az nincs minden bokorban; ahhoz szem kell, meg szív és képzelet, mert a titok az, hogy ki mered-e, ki [… Tovább]

Fordítás

Eclipse-Holdfogyatkozás – Ultimátum I.

Stefanie Meyer Eclipse cím? regényének laikus fordítása: A történet el?zménye a nagysiker? Twilight-Alkonyat és New Moon-Ã?Å¡j hold cím? regények. ‘Bella, Nem tudom, miért küldözgetsz Charlieval üzeneteket Billynek, mintha másodikosok lennénk – ha beszélni akarnék veled, válaszolnék a… A Te választásod [… Tovább]

Egyéb

Szeged-szöggel

  Tisztelt F?szerkeszt? Úr!     Örülök, hogy a Héttorony Irodalmi Magazin rendezvénye kapcsán Szegedre esett a választásuk. A nyári id?pont azonban sajnos nem alkalmas a felolvasóest rendezésére, mivel az Olimpiai aranyak cím? kiállítás foglalja el a dísztermünket augusztus végéig. [… Tovább]

Egyéb

T?réshatár

Aztán megpofozott és kezd?dött minden el?röl.  Aztán megpofozott és kezd?dött   minden el?röl.    Aztán megpofozott és kezd?dött     minden el?röl.      Aztán megpofozott és kezd?dött        minden el?röl.        Aztán megpofozott és kezd?dött         minden el?röl.          Aztán megpofozott és kezd?dött           minden el?röl.            Aztán megpofozott és kezd?dött             minden [… Tovább]

Vers

Menedékkeres?

2001. XI. 3. próbáltam illatba, citromosba fojtani mégis megmaradt próbáltam tulipánfejbe gyömöszölni szuggerálva szép bibéjét mégis megmaradt próbáltam szomorúf?z ágán lóbálni mégis megmaradt próbáltam pillangó szárnyán fellegek felé röptetni mégis megmaradt próbáltam korhadt faág odvába dugva termeszek étkének adni mégis [… Tovább]

Vers

Éji bogár

Mint valami ?rült bogár,Úgy körözök a fény körül,Tudva azt, milyen sorsra vár,Ki értelem nélkül örül. Ellenállni nem is lehet,Olyan csábító, olyan szép,S régen csak az ösztön vezet,Hogy ott a fényben essek szét. De el?tte még a végtánc!Lehetetlen csak elmenni,Hiszen visszahúz [… Tovább]

vegyes

életkert

  Alszom. Egy vékonyka szeletét a múltnak sózatlanul párnám alá hajtom, rátelepedem, mint macska a lócára, puha fürtjeit a Mostnak ujjaimmal csavargatom, kényeztetem kényszerét a kusza Lesznek, és paradicsomi hangulaton át, édesgetek édent neked, hamm’, Éva Ádámba harap, visszakaptalak, és [… Tovább]

Vers

Üres

Tengermély az est. Színekben tobzódó képeket fest a világtalan a vaknak, az angyalok munkásszállásokon laknak.   Fekete csillagok kapaszkodnak az égre, fáradt sötétségre nyílik a mennyországból az ablak, az angyalok munkásszállásokon laknak.   A szomszéd galaxisba költözött az Isten, nincs [… Tovább]

Vers

Szélessávú kapcsolat

    Ma ismét túlterhelt a rendszer, döcög a szélessávú kapcsolat. Az átjárókból zsugorodott alakok kerülnek elő, nem felemelő a tömörített párbeszéd panel békák, trafók és kis ledek, elavult műszerek és már csak az egykori szenzációsnak hirdetett mérőgép szabad, amin koránál [… Tovább]

Egyéb

CSAK ÚGY ÍROGATOK IV. RÉSZ

Csak úgy írogatok. Tudjátok, ahogyan szoktam, és tán még fogok is.*                                                              Csavargó gondolatok   Csak úgy írogatok… Már megint, és újra. Lehet, hogy csak magamnak, lehet, hogy Neked, de lehet, hogy másoknak. Lehet, hogy mindenkinek, akit [… Tovább]

Vers

Májusi anziksz

Májusi orgonaillat, madárdal,édes tavaszi zsongás,illatok, ízei egy más világnak…Fájdalmad téli jege messze már;Golgotán lépteid súlya rajzot vont köréd,fenn a Carmel hegyen láttada tengerben: ott élnek vágyaid tovább. Egykoron, mikor felnéztél az égre,a Ferenciek tere felé haladvaa templomban csend és néma [… Tovább]

Vers

Hitvallás

  Megszeppent reggelek, Kitágult nappalok, Csillagtalan éjek között Telnek napjaim. Id?r?l-id?re Fékezem a rendet Magamban, Gúzsba kötöm Érzékeim, De állva, Egyenes derékkal Halok.  

Elbeszélés

Vad a dombon

Mikor a Nap a sovány kis akácerd? lombkoronája fölé kúszott, és sugarai a községi domb oldalát súrolták, váratlanul fölragyogott valami. Nem szépen, nem békésen, hanem gonoszan, rosszindulatúan ragyogott föl, oly annyira, hogy a domboldalon mindig hangzó láthatatlan aranyos moraj, a [… Tovább]