Kavyamitra Maróti György : Vad a dombon

Mikor a Nap a sovány kis akácerd? lombkoronája fölé kúszott, és sugarai a községi domb oldalát súrolták, váratlanul fölragyogott valami.
Nem szépen, nem békésen, hanem gonoszan, rosszindulatúan ragyogott föl, oly annyira, hogy a domboldalon mindig hangzó láthatatlan aranyos moraj, a környékbeli kaptárok szorgos lakóinak neszezése is elnémult egyszerre.
Nyaranként ez a reggeli óra tulajdonképp már késeinek számított, a község lakói majdnem mind ébren voltak, és kertjeikben szorgoskodtak. Így aztán elég volt Blaskó Husi Pistának fölkiáltani: „Mi az isten csudája?”, hogy tíz percen belül összecs?düljön a falu, és nézze a ragyogó Valamit.

„Ott van, ahol a Gazsiék háza.” – vélte Kétökrös Kis Matykó, és erre sokan rábólintottak.
Gazsi a községi cigány volt: egy bizonyos törvényerej? rendelkezés kötelez?vé tette, hogy minden falu legalább egy cigánycsaláddal rendelkezzék, hát itt Gazsiék képviselték a statisztikai átlagot.
Semmi bajuk nem volt a falubélieknek Gazsival, Gazsinak sem a faluval, csak hát a cigányok már olyanok, hogy szeretnek kicsit elkülönülni, ezért épült a Gazsiék vityillója hangyapecsnyit távolabb a falutól, a domb oldalába.
Abban tehát mindannyian egyetértettek, hogy a szokatlan ragyogás ott van, ahol Gazsi háza, de abban már szétd?ltek a nézetek – ahányan, annyifelé –, hogy mi is légyen ott?
Szerelmes Nyúl Piroska álmodó tekintettel nézte, s azt súgta: „Csillag szállt le a földre…”
Blaskó Husi szerint valahogy, valami víz került oda, víz csillog a domboldalban, de amikor Gavró Lajcsi rákérdezett:”Oszt hogy’ nem folyik le nagyokos, há?”, Husi elgondolkodott, s magában igazat kellett adnia Gavrónak.
Kató mami egyre csak azt sopánkodta, hogy ? látott már „illyet a háborúba’…Ellenséges fegyver, katyusa vagy repül? vagy tank lesz az”.

Éppen elgondolkodtak, amikor megérkezett Mellényes Szabó Gábor.
Szándékosan késett egy keveset. Az ? rangjához, pozíciójához méltatlan volt a sietség, méltatlan, hogy a többiekkel együtt érkezzék.
Fecsegjék csak ki magukat el?bb a parasztok, aztán jön ?, s majd megmondja, mi legyen.
Ami azt illeti Mellényes Szabónak hivatalosan nem volt sem rangja, sem pozíciója, ha szójátszani akarnék, azt mondanám: az ? pozíciójához méltatlan lett volna bármily pozíció.
Viszont tekintélye volt.
Tudja Isten az is honnan került el?, mert soha ki nem derült, hogy ? lett volna legokosabb, legm?veltebb a faluban. Még a leggazdagabb sem ? volt.
Talán csak a nagy hangja, er?szakos nagykép?sége tette els? helyre, hisz ragadványneve is erre utalt: nagy volt a mellénye Szabó Gábornak, vitán fölül nagy.
És imádott basáskodni, de úgy szerette tenni ezt, hogy atyáskodásnak t?njék föl.
Most is a tettek mezejére lépett. Mutatóujjának egy lövéshez hasonló mozdulatával jelölte meg, hogy ki szóljon. Ha a szóló belebonyolódva mondandójába dagályos kezdett lenni, egy kézmozdulattal állította le, s már fordult a pisztoly-ujj a következ?re.
Lassan alakult a vélekedés. Valami szörny? és ellenséges fenevad költözött a domboldalra, Gazsiékat vagy fölfalta vagy elüldözte, és most lélegzetet gy?jt a falu elleni támadásra.
Egyszóval: baj van, nagy baj.
Mellényes Szabó összegezte magában a hallottakat, s úgy érezte, eljött az ? napja.
„Mindenek el?tt…” – kezdte sóhajtva, mintha nehéz, de elkerülhetetlen döntést hozott volna – „mindenek el?tt javaslom, hogy ebben a helyzetben válasszunk meg engem Elöljárónak. Éspedig teljhatalmú Elöljárónak, akinek rendelkezései azonnal és vita nélkül végrehajtandók. Ki szavaz erre?”

A falubéliek el?bb egymásra néztek, aztán a le földre, de felemelték kezüket a szavazásra.
„Egyhangú!” – konstatálta Mellényes, aztán nekilendült.
„Most, hogy a baj nem csekély, rendkívüli intézkedéseket kell foganatosítanunk. Mindenek el?tt: jár?rözni kell a domb lábánál, az akácos és a domb közötti területen. Erre két-két embert osszunk be!”
 Elemében volt, mondhatnám halavízben volt, lubickolt a hatalomban.
„A dombra menni mától tilos! Nyúl Piroska és Farkas Jenci is: mától tessék az akácosban szeretkezni, s nem a domboldalban!”
Erre ráhümmögtek, f?leg a férfiak: könnyebb lesz meglesni ?ket így, mint a dombon. Tehát: helyes, jó rendelkezés ez.
„Tanító úr!” – folytatta Mellényes Szabó parancsosztó intonálással – „Mától kérem a Pitypangos Harsona minden számának bemutatását, még miel?tt megjelenne!”
Tudniillik a faluújságot, nevezett Pitypangos Harsonát, a Tanító úr f?szerkesztette.
Általában véve is: szerkesztette.
S?t, a cikkek jelent?s számát is a Tanító úr írta a lapba.
Minden cikket a Tanító úr írt.
Eddig tehát semmiféle cenzúra nem volt, értelmetlen is lett volna. Hacsak nem az öncenzúra…
„Igenis, de mi célból?” – védte harcosan a sajtószabadságot a Tanító úr.
„Beláthatja Tanító, hogy ebben a helyzetben csak harcosan optimista cikkek jelenhetnek meg, kispolgári pesszimizmusnak itt nincs helye! Értve vagyok?”
A Tanító bólintott: helyénvaló a rendelkezés, helyénvaló mindenképpen.
„Továbbá: a kocsma nyolckor zár, villanyoltás és csendrendelet nyolc után”
N?i bólintások, igenlések, férfimorgolódás.
Végre is Barna Szabad Pista bácsi rászánja magát a lázadásra: „Mér’?”
„ A vadállat napnyugta után fog támadni, ez nyilvánvaló. Azt akarják, ne halljuk a szörny? zajban, ha megindul?”
Ez észszer? volt, jogos volt, logikus volt. Szó se róla többet!
A nagy osztozkodásban észre sem vették, hogy két dolog is történt egyidej?leg.

A nap odébb vándorolt jelölt égi útján, és a csillogás abbamaradt.
A domboldal fel?l meg aláereszkedett Gazsi cigány, hogy megnézze, hallgassa: mi a ribillió?
„Mától” – pattog tovább Mellényes Szabó – „kijárási tilalom van érvényben este nyolctól hajnal ötig, illetve napnyugtától napkeltéig. A falu utcáin ez id? után csak a jár?rök tartózkodhatnak!”
Gazsi nyújtogatja a nyakát az embergy?r? mögött, míg aztán Kató mami észre nem veszi.
„Gazsi! Hát te élsz?”
Gazsi nem érti, hát megmagyarázzák neki, hogy fölfalta vagy elüldözte ?t és családját a csillogó fenevad, ami a domboldalra költözött.
„Költözött a rosseb…” – véli Gazsi –„beüvegeztettem az ablakot, tudják, amin eddig újságpapír volt, ’szt’ az csillogott a napban.”

Lassan visszatérnek kertjeikbe, konyháikba.
Piroska meg Jenci nekivágnak az akácosnak.

Ám Mellényes rendeleteit a következ? napokban sem vonja vissza senki, maradnak hetekre, hónapokra, évekre.
A rendelkezések maradnak.

 

Legutóbb szerkesztette - Kavyamitra Maróti György
Szerző Kavyamitra Maróti György 400 Írás
1951-ben Boldog Sarlósasszony napján születtem. A keresztségben kapott nevemen kívül még az ÃÂrja Majtreja Mandala buddhista rendben kapott nevemet használom előtagként, melynek jelentése: a Költészet Barátja. Voltam segédmunkás, szerszámkészítő szakmunkás, tanár. Jelenleg semmi vagyok: sok-sok érműtétem után leszázalékoltak, igazi semmit-tevő lettem. Ezért írok. Hej,ha csak még egyszer tanterembe léphetnék... Dehogy írnék én ilyen-olyan írásokat: elmondanám a teremben, és az jó lenne. Lettem hát (a drága Arannyal ellentétben) énektanárból éneklő. Elvált vagyok, két nagy gyermek apja, és nagyapja egy gyönyörűségnek, Kamillának, Millának.