egy illat az óvodafolyosóról
a metlachi lapok kockázta id?
árnyéka alól, egy pici el?leg
pelyhes vágyak már kacér titkaiból
a szomszéd kislány hasa alatt, akkor
ott, a vaslépcs? örök árnyékában,
a régi villamos mindig második
vagonja, mosolyod követ? gyerek-
kori h?séggel kamaszt játszó tavasz,
a tanya mögötti góré rejtette
els? meztelen napozásunk, merev
tiltások közül ágaskodó nyarunk.
mosolyok, könnyek, pillanatba hulló
pillantások körz?i szerkesztették
pont ide, pont a mostba a mért id?t,
a néma visszhangba hulló nevetést.
semmim nincs.
és mégis elvehetetlen örvénylik köröttem
ezernyi sosem múlt, lélekborostyánba zárt
mozdulat. nem követel, csak elkövet,
napjaim folyton szétgurulni vágyó gyöngyeit
f?zi életet morzsoló ujjaival a sors
titkokat olvasó láncba. hogy akkor is
és csak azért, mert ?rült vagy és konok,
mert rejtegetsz gyilkost és holtat,
te született bal lator, ki vakon tántorogsz
kereszted alatt, mert ölni is tudnál, hogy
megváltass végre, soha ne feledd átkod
és imád, féld és élvezd: te vagy keresztje,
soha el nem ejt
élted és álmod.
Legutóbbi módosítás: 2009.06.15. @ 22:12 :: Juhász M. Lajos