Vadászi Árpád : Üres

Tengermély az est.

Színekben tobzódó képeket fest

a világtalan a vaknak,

az angyalok munkásszállásokon laknak.

 

Fekete csillagok kapaszkodnak az égre,

fáradt sötétségre

nyílik a mennyországból az ablak,

az angyalok munkásszállásokon laknak.

 

A szomszéd galaxisba költözött az Isten,

nincs több dolga itten.

Karácsony másnapján romba d?lt a paplak,

az angyalok munkásszállásokon laknak.

 

A mustármagból a semmi csendesen kin?.

A valutázó id?

tavaszra váltja a telet,

és csoszogva eljár az emberek felett.

Legutóbb szerkesztette - Vadászi Árpád
Szerző Vadászi Árpád 98 Írás
Elhagytam az ötödik ikszet, mikor rájöttem, hogy a tollam viszket. Kiderült, ha vele a papírt vakarom, ha nagyon akarom a karom úgy lendül, hogy biztos lehetek benne szentül - mivel agyamban a hangya bent ül À“ amit leírok vele, rímmel lesz tele. Már sok mindent tollhegyemre tűztem, csengő-bongó szavakat szavakba fűztem, passzióként űztem, amit lebetűztem.