A harmadik

… a tükörből láttam, ahogy rázza az öklét…

 

A riasztó megszólalt K. Kamill zsebében.

— Még az ebédemet sem tudom nyugodtan megenni! — mérgelődött.

A kijelzőn megjelent a hívószám. Kamill visszahívta.

— Mi a baj? Hol vagy?

— A kilences kilométernél. Megsebesültem! Kificamodott a lábam.

— Ülj le az árokpartra, máris indulok.

Bettina ott ült a megadott helyen, csöndesen jajgatva fogta a lábát, blúza elszakadva, arcán, karján horzsolások.

— Mesélj! — szólt a lányhoz, miután beültette a hátsó ülésre.

— Kilökött az a disznó a kocsiból. Fizetség helyett!

— Micsodaaa? És ki volt az?

— Egy kamionos. Itt állt meg a parkolóban, aztán csak kidobott, s elhúzta a csíkot! Még a táskám is ott maradt az ülés alatt.

— Tudod milyen kamion volt?

— Tudom! Iveco és piros Coca-Cola felírat díszítette az oldalát. Rendszáma A58 01 meg még két szám, de azokat nem tudtam megjegyezni.

— Ennyi elég! — sziszegte és megfordult az úton. — Vajon merre mehetett? Nem mondta?

— Annyit mondott, hogy menjek vele Bécsbe, s hogy nem akartam, kilökött.

Egy darabig dühödten száguldott az úton, aztán kicsit lehiggadt, s meg is állt az út szélén.

— Hiába repesztek, nem fogom utol érni, már akkora előnye van. Inkább felhívom Fricit, figyeljék az utat.

Dunántúli kollégájának elmondta, mi történt, s ő ígérte, hogy megállítják a kamiont, ha meglátják, de azt javasolta, jobb lenne, ha a hegyeshalmi fiúkkal beszélne. Kamill kapott az ötleten, s felhívta hegyeshalmi ismerősét. Elmondta neki is, mi történt, s még hozzátette, szerinte gyanús rakományt szálit a Coca-Cola feliratos kamion. Az ismerős köszönte az információt, s megígérte, majd értesíti Kamillt az eredményről.

 

*

 

Az Iveco sofőrje bosszankodva látta, hogy fegyveres határőrök veszik körül a kocsiját. Egyik fegyveres fellépet a küszöbre, másik beült a kabinba.

— Hajtson a vámos mutatta irányba! — parancsolta a kocsi küszöbén álló.

A másik, aki felült a kabinba a sofőr mellé, kutakodva nézett szét, majd hirtelen lehajolt és az ülés alól felemelt egy női kistáskát. Alig nagyobbat egy postai borítéknál, amibe nem fér bele más, mint a személyi igazolvány, egy zsebkendő és más néhány szükséges apróság.

— Lám, lám, mi mindent lehet itt találni! — szólott gúnyosan.

— Mi a csoda ez az egész? — háborgott a sofőr.

— Rutinellenőrzés!

— Na, itt álljon meg, vegye az iratait és szálljon le! Menjen előre, be az irodába! Már várják.

A kamiont először kívülről vették alaposan szemügyre, de semmi kifogásolni valót nem találtak. Majd sorra kerítették a kabin vizsgálatát. Alaposan megbogarászták, s meg is lett szorgalmuknak az eredménye. Az ülések mögött megtalálták az eltolható válaszfalat, aminek a nyílásán keresztül be lehetett jutni a raktérbe.

— Főnök! Jöjjön, ezt látnia kell!

— Mit találtatok?

— Cigarettát! De rengeteget, s mind zárjegy nélkül. Lehet itt több ezer kartonnal!

Az irodában közben a kamionsofőr magyarázta a bizonyítványát a női táskával kapcsolatban.

— Azt mondja, hogy amikor cserbenhagyta a lányt, még élt? — kérdezte a civil ruhás nyomozó.

— Úristen, hát persze, hogy élt, amikor elhagyta a kocsit.

— Szóval, amikor kilökte! Már hogy fejezzük ki pontosan magunkat. Meggyőződött róla, hogy életben volt, mikor maga elhajtott?

— Nem… De a tükörből láttam, ahogy rázza az öklét.

— Gyilkossági kísérlet és cserbenhagyás.

— Egyelőre — szólalt meg az ajtóban megjelelő határőr.

— Azaz?

— Csempészés!

 

*

 

Az eset híre elterjedt az ismerősök, üzlettársak, s a többi érdekeltek körében, ami tovább növelte Kamill amúgy is jelentős hírnevét. Fellendült a forgalma is jócskán, így belefoghatott az elképzelése megvalósításába. Felépítheti saját házát. Hogy mégsem ennek fogott neki, azonnal, ahogy meglett a rávaló, arról nem ő tehet. Eddig ismeretlen és nagyon nyugtalanító dologgal találta szembe magát. Ő pedig gyűlölte a nyugtalanító dolgokat. Mindig rövid úton szokta kiiktatni.

Egy lány nyugtalanította.

Egy lány… Ki hallott még ilyent? Ha nőre volt szüksége, csak intett, pattintott az újával, s már meg is lett. És most, itt van ez a nyugtalanság… Érthetetlen.

Kittinek hívták ezt a nyugtalanító jelenséget.

A fehérbőrű, karcsú lány nem csak testi tulajdonságaival volt Kamillra nagy hatással, hanem a fellépése, hűvös távolságtartása is. A Kitti nevű lány semmit nem tett azért, hogy megkedveltesse magát a főnökével, sőt egyenesen elutasító volt. Éppen ezt akarta megtörni a férfi, de nem ment a dolog.

— Nézze főnök, én mindent megteszek, amit kell az üzlet érdekében. Nem lehet rám panasza, a klienseim meg vannak velem elégedve. Legyen ez magának elég!

Egyértelmű válasz volt ez Kamill közeledésére. Nem is próbált a továbbiakban bizalmaskodni, félt, hogy elveszíti egyik legjobb munkatársát, de magában mérgelődött és irigyelte a klienseket, akiket Kitti sorra elbájolt. Ö volt a legkeresettebb lány. Egy jó ideig fékezte magát Kamill, próbált vele kivételezni, a legjobb helyeket osztotta ki neki, hetente frissítette a ruhatárát, azt rendelhetett, amit akart a bárnál, vagy a teremben, de a lány mintha észre sem venné. Egyik nap aztán, mielőtt megérkezett volna az első vendég, megfogta lány könyökét és leültette maga mellé, a sarokasztalhoz.

— Mit képzelsz magadról, Kitti? Kerülsz, visszautasítasz! A főnököd vagyok, vagy nem? Visszakerülhetsz az utcára, akár ebben a percben is!

— Máris megyek!

— Ülj vissza, ne bomolj! Mit akarsz, vegyelek feleségül?

— Jó ötlet.

Mint utólag kiderült valóban jó ötletnek bizonyult. Mindkét részről. Kitti nem csak háziasszonynak és családanyának, de munkatársnak is kitűnően bevált. Három gyermeket szült, két fiút és egy leányt. Ha az erőfölény nem vezetett eredményre, asszonyi fifikája elsimította a gyűrődéseket. Amikor a házukat építették, akkor is ő irányított mindent, minden napját ott töltötte az építkezésen, figyelt mindenre, férjének nem maradt más dolga, mint hétvégén kifizetni a napszámosokat. Az új ház berendezésében is oroszlánrészt vállalt — konditermet is kialakítottak, mindenféle erőgéppel, szoláriummal. Kamill nem csak saját magának rendezett be tornatermet, hanem a munkatársainak és alkalmazottainak is. Kliensei rajongtak a barna bőrű csinos lányokért.

Úgy tűnt minden simán, gördülékenyen megy, mint a karikacsapás. Kamill egyre nagyobb szenvedéllyel vetette bele magát a testépítésbe. Versenyre kelt a környék macsóival, s nem is eredménytelenül. Minden lehetőség a rendelkezésére állt: testi adottságok, edzőterem, táplálék kiegészítők és izomtömeg növelő szerek akár a feketepiacról is. Rövid idő alatt látványos eredményt ért el, nem volt nála izmosabb fiatal a környéken. Robusztus megjelenése mindennapi munkájában is jól jött, különösen a vitás kérdések eldöntésénél.

Egy homokszem mégis bekerült a gépezet fogaskerekei közzé.

Nagyobbik fia rászokott előbb az enyhébb drogokra, majd a keményekre is. Könnyen hozzáfért, hiszen a forgalmazó apja „munkatársai” voltak. Mikor Kamill megtudta, mi a helyzet, már késő volt. Hiába beszélt a fejével, tiltotta, semmi nem használt. Ha már a közvetlen környezetében nem szerezhette be a szereket, talált forgalmazót a szomszéd területen. A várható tragédia nem késett — sietve beült az apja R8 Audijába és a nemrég megismert dílerhez indult. Már nagyon kellett a szer! Nem látta meg a leeresztett sorompót. A piros R8 felismerhetetlenségig összezúzódott, ahogy a vonat 50 méteren át taszította maga előtt.

Kamill összeomlott, a temetésig ki sem mozdult a szobából, ott ült az udvarra nyíló ablak mögött, s meredten bámulta a kert közepén levő sudár körtefát. Tizenhat évvel ezelőtt ültette, mikor a fia született. A részvétlátogatókat a felesége fogadta, s a temetéssel járó intéznivalók is az ő nyakába szakadtak. A temetésen Kamillt alig lehetett megismerni — haja megőszült, vállai megroggyantak, arca sápadt, szemei beesettek. Az együttérzésüket kifejezők szavaira csak bólogatott tompán senki szemébe sem nézve.

Másnapra lerázta magáról ezt a tompultságot, és nekifogott eddigi tevékenységét tovább vinni, csak szigorúbb lett, szinte kegyetlen, s szemeiben valami furcsa eddig ismeretlen ijesztő villogás jelent meg. Egy hét múlva a közeli város határában kocsijával lesodródott az útról az egyik drogdíler, és a szakadékba zuhant.

Ez volt az első.

Egy hét múlva a szomszéd város határában is történt egy hasonló eset.

Ez volt a második.

A harmadik ennél cifrábban történt, mert Kamill sodródott ki a másik sávra és egy szembe jövő kamion összezúzta.

 

 

 

 

Szerző dr Bige Szabolcs- 640 írás
Teljes nevem Bige Szabolcs Csaba. Orvos vagyok, nyugdíjas, Marosvásárhelyen végeztem 1960-ban. Most Olaszországban élek.

14 Komment

Hagyj üzenetet