Gősi Vali : Szomjúság

(Szüleimre emlékezve, aratás idején)

Inni adtál a madárnak,
pelyhes csibének cicának,
vasárnap arany levessel
etetted, mohó szemekkel
tűzhelyed fölött ácsingó,
éhes két kicsi pulyádat.

Forrásvíz került apámnak,
friss sarjú tyúknak, kacsának,
túlérett gyümölcsből pálinka,
szőlő nedvéből borocska,
áldott emlékű kaszások
ajkára nótát varázsolt.

Kíváncsi fülünk a dalt itta,
szájunk a pohárra tapasztva
csodálkozott a világra,
míg fényesült a víz titka,
szomjhalál rontott a patakra,
rátört a tátogó halakra.

A vénülő folyóhoz kijárva
gondolok apámra anyámra:
örökre elszállt madárkák,
erőtlen ajkatok vizet várt.
Kiszáradt sóhajú angyalok…,
nektárt az égből koldulok.

 

Legutóbb szerkesztette - Gősi Vali
Szerző Gősi Vali 283 Írás
Nekem a vers a lelkem is... http://lelekhangok.blogspot.hu/