Szomjúság

(Szüleimre emlékezve, aratás idején)

Inni adtál a madárnak,
pelyhes csibének cicának,
vasárnap arany levessel
etetted, mohó szemekkel
tűzhelyed fölött ácsingó,
éhes két kicsi pulyádat.

Forrásvíz került apámnak,
friss sarjú tyúknak, kacsának,
túlérett gyümölcsből pálinka,
szőlő nedvéből borocska,
áldott emlékű kaszások
ajkára nótát varázsolt.

Kíváncsi fülünk a dalt itta,
szájunk a pohárra tapasztva
csodálkozott a világra,
míg fényesült a víz titka,
szomjhalál rontott a patakra,
rátört a tátogó halakra.

A vénülő folyóhoz kijárva
gondolok apámra anyámra:
örökre elszállt madárkák,
erőtlen ajkatok vizet várt.
Kiszáradt sóhajú angyalok…,
nektárt az égből koldulok.

 

Szerző Gősi Vali 291 írás
Nekem a vers a lelkem is... http://lelekhangok.blogspot.hu/

14 Komment

  1. Mityka aratást idéző, meghitt hangulatú, emlékidéző versét olvasva jutott eszembe ez a régebbi emlékezésem… Mirának szántam, kis unokámnak, hadd emlékezzen Ő is, legalább az én meséim alapján. Szép idők voltak, tiszták, emberiek, szeretetteliek. Köszönöm, hogy jöttél.

Hagyj üzenetet