Böröczki Mihály - Mityka : A kék öntöttvas edény

Volt anyámnak egy öntöttvas edénye,
a csikótűzhely nyűtte-szítta kékre,
bár Isten bizony, irgalmatlan vén volt,
a platnin úgy ült, mint egy darab égbolt,
és ha a szükség tisztára sikálta,
a friss húst sülte ízlelős puhára,
de félretolva, fáradt estelente,
a krumpli héj is elidőzött benne,
s mert akkoron tájt szorgos munka járta,
így edény sem gyűlt össze garmadába,
bár gazdájának csak a szeme félte,
nem bántódott, mert sose tették félre,
a rámért dolgot mással nem keverte,
meghasználódva lett a konyha lelke,
s ha száradóra kitették a fényre,
az udvaron a Napot is elérte,
nem izgatott, mert másra járt a kedvem,
hogy két falás közt megszeretett engem,
s ha szolgálózni ma is kedve támad,
a gőz fölött még látom az anyámat.

 

Legutóbbi módosítás: 2015.06.10. @ 07:19 :: Böröczki Mihály - Mityka
Szerző Böröczki Mihály - Mityka 1009 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.