Marthi Anna : Hétköznapi csalódások

Öröktől fogva felszakad a nagy egek zokogása.

Hallgatjuk. Mind csendben táplált emlékek fiai ők;

reménnyel rojtos, kenyérbél puhaságú és elfolyt

magzatvízben újjászületők. Felissza most a lélek,

elrugaszkodnak táncos szélben erdők és mezők.

Beletúr a föld hajába, de tenyértelensége ismerős.

Jéghegyek szikéi bontanak álmokba sűrűlt leget,

egyszerre félünk és merjük átérezni Istent.

 

Legutóbbi módosítás: 2015.06.10. @ 17:55 :: Marthi Anna

Szerző Marthi Anna 1328 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak