Szulimán Eleonóra : Látomás

Nem látok

házakat, fényt, lobogó tüzet.

Látok

romokat, szakadt ruhában szüzet.

Nem látok

kacagó, jóllakott kisdedet.

Látok

csont-sovány, gyöngyszemű gyermeket.

Nem látok

verítéket, kézfogást, hálát.

Látok

vért, özvegyet, katonát, árvát.

Nem látok

fehér ruhában boldog arát,

Látok

fekete köntöst, koszorút, halált.

 

Nem hallok értő füleket.

 

Hallok jajszót, sikolyt, kiáltást,

távolból vészjósló harangszót.

Nem hallok értő szót!

Hallok éktelen robbanást…

Nem hallok már mást…

– Felébredtem –

…csak egy látomás.

Legutóbbi módosítás: 2015.06.22. @ 19:42 :: Szulimán Eleonóra
Szerző Szulimán Eleonóra 162 Írás
"Az állatok segíthetnek minket hétköznapjainkban, az álmainkban és a meditációnkban. Mivel az emberek előtt teremtettek, közelebb vannak A Forráshoz, és szövetségeseink, vezetőink, barátaink lehetnek a teljességhez vezető úton." - Inuit eszkimó asszony