Nem látok
házakat, fényt, lobogó tüzet.
Látok
romokat, szakadt ruhában szüzet.
Nem látok
kacagó, jóllakott kisdedet.
Látok
csont-sovány, gyöngyszemű gyermeket.
Nem látok
verítéket, kézfogást, hálát.
Látok
vért, özvegyet, katonát, árvát.
Nem látok
fehér ruhában boldog arát,
Látok
fekete köntöst, koszorút, halált.
Nem hallok értő füleket.
Hallok jajszót, sikolyt, kiáltást,
távolból vészjósló harangszót.
Nem hallok értő szót!
Hallok éktelen robbanást…
Nem hallok már mást…
– Felébredtem –
…csak egy látomás.
Legutóbbi módosítás: 2015.06.22. @ 19:42 :: Szulimán Eleonóra
