dr Bige Szabolcs- : Megnyitották az uszodát

Igaz, a Körös vize még hideg volt, de a merészebb fiúk bele-belegázoltak, majd hamarosan vacogva igyekeztek ki a partra,

  

Bár abban az évben korán bekövetkezett a jó idő, májusban már lehetett mezítláb, s egy szál ingben járkálni, a strandot mégse igyekeztek megnyitni.

Igaz, a Körös vize még hideg volt, de a merészebb fiúk bele-belegázoltak, majd hamarosan vacogva igyekeztek ki a partra, „add már ide a törülközőt” — felkiáltással. Ráadásul horgász tilalom is volt, s így pecázni sem lehetett, csak vágyakozva nézni a híd alatt megcsillanó halhátakat. Nagy rajokban úsztak a paducok hol le, hol fel, ahogy a kedvük hozta, mintha velünk csúfolódnának.

Híre jött aztán, hogy gyermeknapra nyitják meg a városi strandot. Csak akkorra végeznek a karbantartási munkálatokkal.

Alig vártuk ezt a napot! Amikor aztán végre eljött, rohantunk, hogy az elsők közt legyünk, akik bejutnak. Reggel a szokásosnál hamarabb szöktem ki az ágyból, s futottam a szomszédban lakó barátomhoz, Lázárhoz, aki osztálytársam is volt három évig, de amíg én a líceumba iratkoztam be, addig ő az ipariba. Ettől még megmaradt a barátság közöttünk. Felkelt ő is, és egykettőre bedobáltuk a fürdőnadrágjainkat egy sportszatyorba, mellé a fürdősapkát, s indulás gyorstempóban ki a strandra.

Ahogy oda érünk, látjuk, hogy hosszú kígyózó sor ál a jegypénztár előtt.

— Végig várjuk? — néztem Lázárra.

— Szó sem lehet róla!

— De mit tegyünk?

— Hátra megyünk, oda, ahol bokrok vannak a kerítés mellett. Ott belóghatunk!

— Gyerünk! — lelkesedtem, s már loholtunk is a kerítés mentén a bokros rész felé.

Hamarosan megtaláltuk a helyet, amit Lázár mondott. A bokrok egészen a kerítésig értek, és alattuk egy jó vastag, kidőlt tuskó. Közelebb gördíteni és a kerítésen átugrani nem okozott gondot. Felvettük a fürdődresszt, fürdősapkát, a ruháinkat pedig begyömöszöltük a sportzsákba, és lezser léptekkel indultunk a medencéhez. A táskát leraktuk egy padra, s be a vízbe!

— Ó, de finom! — sóhajtotta Lázár, a barátom.

Igaz, nem valami meleg a víz, de mégis micsoda öröm lubickolni benne. Lázár hamarabb megunta, s kimászott a vaslépcsőn a medencéből. Kicsit tornázott, melegedjen fel, majd futott a padhoz, ahol a holminkat hagytuk. Kiszórta a ruhákat a földre, de nem találta, amit keresett.

— A törölköző hol van? — kérdezte vacogva.  

— Nem hoztunk! — kiáltottam, és sürgősen kiugrottam én is a vízből.

A tenyerünkkel próbáltuk magunkról a vizet letörülni, persze nem sok sikerrel. Ugráltunk, tornáztunk, de tovább vacogtunk.

— Gyerünk vissza a vízbe! Ott melegebb van — javasoltam, s már ugrottunk is.

A víz alatt valóban mintha kevésbé lett volna hideg, különösen, ha úszkáltunk. Azért ezt se bírtuk sokáig, s másztunk ki a partra. Brrr!

— Menjünk be a mosdóba, ott legalább nem fúj a szél — jutott eszébe valamelyikünknek.

Jó ötletnek tűnt. Sőt a legjobbnak!

Ott voltak papírtörlők gurigába felakasztva a mosdókagylók mellett. Nosza, nekiálltunk letépegetni a papírtörlőket, hogy azzal törölközzünk szárazra. Mindet elhasználtuk, de a hátunk még mind vizes maradt. Megoldásnak a WC-papír kínálkozott — el is használtunk nagy kacagások közepett két tekerccsel.

Gyors tempóban magunkra kapkodtuk a ruháinkat, és mehettünk haza ebédelni. De jól esett a száraz ruha!

 

Így büntetett meg a sors, amiért jegy nélkül szöktünk be a strandra…

 

 

Legutóbb szerkesztette - dr Bige Szabolcs-
Szerző dr Bige Szabolcs- 599 Írás
Teljes nevem Bige Szabolcs Csaba. Orvos vagyok, nyugdíjas, Marosvásárhelyen végeztem 1960-ban. Most Olaszországban élek.