nemojano : Menekültek

 

Este leültem a Tisza-partra,
a folyó lustán ballagott,
a fejemben zsongó kóbor
mondatokról, mit sem tudhattak
a balgán álmodó habok.
A hold karéján ott sötétlett
a parti fűz árnya,
talán az Úr kikönyökölhetett.
Cigarettát sodortam,
s a tájra csend, nyugalom
költözött.


Kuvik sem szólt,
az éji lepke fényre vágyott,
nem zümmögött köröttem
vérszívó szúnyoghad, sem bögöly.
A holddal együtt egyre kövérebb árnyak
a bokrok alján csendben lapultak,
még a sün sem döcögött a fű között.

És ekkor, ekkor az Úr orcáját láttam,
vagy csak lidérc játszott velem?
A bokrok alján lapuló árnyak,
mintha pislogtak volna nekem.

Sodortam egy cigarettát,
és még egyet, s még egyet, csendesen.
Papír zsebkendőmet kiterítve
ráraktam a gyújtót, a cigarettákat,
feszülten vártam, s éreztem,
a bokor egy pillanatra megremeg.

Tovább már semmi nesz,
és semmi rezdülés,
fojtottan ködlött köröttem a lég.
Felálltam, s ballagtam tovább.

Mögöttem füst szállt,
s izzott a cigarettaparázs.

Legutóbb szerkesztette - nemojano
Szerző nemojano 63 Írás
Németh Jánosnak hívnak, s mert ha a telefonkönyvet felütöd, s kb. 100 Németh-et találsz, ezért vagyok csak nemojano, ebből eddig még egy van.