Thököly Vajk : Fahasadás

 

ahogy csattog lám a balta

kezemben az erdőm sorsa

(könyörület nincsen bennem)

 

hozzám sosem esedeznek

mikor a halálba dőlnek

(madárhang sír fenn az égen)

 

napfény szárítja kínjukat

megfeszíti vén rostjukat

(darabokra vágom álmuk)

 

örömöm így lelem bennük

mikor tűzre vetem testük

(testem nyugtatja haláluk)

 

hogyha van a fáknak szíve

gyökereiknek őrzője

(szent könyvükben barbár vagyok)

 

én döntöm el mit döntök el

istent játszok életükkel

(ahogy pusztítok-pusztulok)

Legutóbb szerkesztette - Thököly Vajk