A szerkesztőségben

/A szerkesztőségben/

 

— Mégis, mit gondolsz, meddig provokálhatsz egy volt papot? Tudom, tudom, én kértelek, hogy hozz ki ebből a riportsorozatból a legtöbbet, de azt hiszem, már egy ideje ő játszik veled. Hány napja beszélgettek?

— Főnök, mindent úgy csináltam, ahogy mondtad. Eddig senkinek nem beszélt magáról. Semmit. Ez már eredmény, nem?

— Feri, vedd már észre, hogy amit mondott, az zagyvaság. Lehet igaz, vagy megint csak mesélt. Ha ez így megy tovább, pont az ellen dolgozunk, amit el akarunk érni. Értsd meg, nem ellehetetleníteni akarok egy okos embert, csak annyit szeretnék, hogy mi is a felszínen maradjunk.

— Erre lenne ötletem… (Halkan, fintorog. A főszerkesztő lehajtja a fejét, legalább egy percig hallgatnak, gondolkodnak. Közben az idősebb rágyújt, aztán észbekap, odamegy a korszerűtlen faablakhoz, kinyitja. Hosszú kilégzéssel kifújja az utcára a füstöt. Mormogó hangon mondja, épp csak hallatszik az alulról jövő utcai forgalom zajában.)

— Oké. Maradjunk annyiban, hogy folytatod ezt, még mindenki kíváncsi rá. Azt mondta egy kritikus, hogy van benne valami, ami a legtöbbünkből már hiányzik. Találd meg, mutasd meg. Úgyis látom, hogy rácuppantál a témára, kihívásnak veszed.

— Jó, legyen. De a végső anyagra, ami bárhol megjelenik, te is adod a szignódat. És közben egyeztetni fogunk.

— Tudod, hogy elérsz. (Ránéz, odamegy hozzá, kezet fog vele.)

— Feri, ez nem élet-halál harc. A legjobbak szeretnék a legjobban, hogy átadhassák a tudásukat, hidd el. De nem könnyű megnyílni egy ilyen embernek.

— És nem könnyű ennyi idegen dolgot befogadni sem. (Halkan)

— Hát igen. (Belefekszik a bőr karosszékbe, leveszi a fémkeretes szemüvegét, leteszi az íróasztalra, közben mondja)

— Megteszed, amit tudsz, mert profi újságíró vagy… (megdörzsöli a homlokát)

— Persze, de nem azért… Lehet, hogy jobban kíváncsi vagyok rá…

— Menj, most már aludj pár órát, asszem én is ledőlök.

 

 

(Dörren az ajtó, ahogy csukódik, a főszerkesztő nemsokára horkolni kezd az irodai karosszékében.)

Ha egy József Attila mű 6 pont, akkor mennyi ez?

Kattints 1-5-ig az értékeléshez!

Ha jónak találtad ezt az írást...

Oszd meg ezt közösségi oldalakon is!

Sajnáljuk, hogy az írás nem tetszett!

A következő talán jobb lesz!

About Máté László 29 Articles
"Székely-Máté László 1969-ben született Győrött. Általános és középiskoláit a városban végezte. Először kitanulta a villanyszerelő szakmát, majd munka mellett kitűnőre érettségizett. Korán kezdett verseket írni, már általános iskolában kedvtelésének érezte az irodalmat. Sokat olvasott. Egyfajta fordulópontot jelentett életében, amikor tizenhárom éves korában irodalom tanárának megmutatta első kisregényét, amely egy bűnbanda kalandos felszámolásáról szólt. Tanára biztatta, hogy folytassa az írást, ez későbbi életére nézve meghatározó élmény lett.Másik korai szenvedélye a fényképezés volt, nagybátyja megtanította csínjára-bínjára. Tizenévesként maga hívta elő otthon a fotóit a nyolcvanas években. Mégsem művészi pályára tért, hanem a rendőrségi munka, ezen belül a bűnügyi szakterület felé kacsintgatott. Tudatosan készült a Rendőrtiszti Főiskolára, ahová könnyen felvételt nyert, de előtte másfél év katonai szolgálat várt rá egy légvédelmi rakétaezrednél. A rendszerváltást katonaként élte át, több érdekes élménnyel gazdagodott. Versei ekkor már érettebbek voltak, tükrözték az életmódját.A Rendőrtiszti Főiskola évei alatt kevesebbet írt, többet tanult, valamint „fegyverszoba felelős” tevékenységéért belügyminiszteri dicséretet kapott. Miután megszerezte a diplomát, Győrben helyezkedett el bűnügyi technikusként. Verseiről ekkor is csak néhányan tudtak, visszahúzódó természete miatt nem akarta nyilvánosságra hozni őket. 1996-ban megnősült, ugyanakkor Gödöllőre költözött. Budapesten folytatta helyszínelői tevékenységét. Feleségét még a főiskolán ismerte meg, házasságukból nem született gyermek. 2002-ben elváltak, ezen időszakban elgondolkodtató lírájú versei láttak napvilágot.Miután visszatért Győrbe, egy ideig még Budapesten, a Rendőrségen dolgozott, majd a magánszektorban kereste boldogulását. Aktuális munkáiról nem szívesen beszél, magánéletének részleteit sem árulja el. Az utóbbi években több, irodalmat kedvelő és művelő emberrel ismerkedett meg. Minden bizonnyal egy somogyi írónő hatására vált nyitottabbá, publikálni kezdte verseit, amelyek blogjaiban, és különböző közösségi tereken jelentek meg. Rövidebb prózákat is írt, de rendszertelenül, és jóval kisebb mennyiségben. 2015 nyarán megnyert egy irodalmi pályázatot három versével, amely megerősítette abban, hogy a nyilvánosságot vállalnia kell. Ugyanebben az évben jelent meg „Helyszíneken” című novelláskötete. Ez életrajzi ihletésű, és valós eseményeken alapul. Első verseskötete a ”Morzsák tánca” címet kapta. A cím a kötet utolsó versének utolsó sorának az utolsó két szava. A szerzőre jellemző, hogy filozofikus, társadalom- és valláskritikai hangot üt meg, de nem hiányzik az érzékeny szerelmi és romantikus vonal sem költészetéből. Részt vett a József Attila Vers-Dal Fesztiválon, több versét megzenésítették. Fotói jelentek meg illusztrációként irodalmi antológiában, valamint készített egy úgynevezett „hangosvers” gyűjteményt vakok és gyengénlátók számára, amelyben száznál több versét olvassa fel.2016-ban jelent meg „Láthatatlan tükörképek” című kötete, mely már újabb költeményeit tartalmazza, míg a „Morzsák tánca” egyfajta összefoglaló volt életművéből. Utóbbi magába foglalja néhány korai versét. Rendszeresen részt vesz irodalmi pályázatokon, 2016-ban egy novellájával, valamit romantikus témájú verseivel nyert egy-egy fődíjat. Legújabb verseskötetének címe „Árnyéktaposás”. 2017-ben többek között a „Fedél Nélkül” folyóiratban jelentek meg versei. A szerző elkötelezett híve a szabad felhasználásnak, műveit bárkinek rendelkezésre bocsátja."