Smider Dorka Életke : Kormi és a pandúrok – 6.

6. A Gyűrűs – hegység

 

 

A nap már a fák fölött járt és a négy macska megérezte, hogy itt az ebéd ideje. Ettek volna szegények, de nem volt mit. Akkor Kormi felszólalt:

– Szerintem próbáljunk meg vadászni!

– Rendben van, vadásszunk, de mivel? Ki tudja, milyen veszett, vagy fertőzött állatok vannak itt, a fogainkra mégsem hagyatkozhatunk! – aggodalmaskodott Betyár.

– Miért hívunk téged Betyárnak? Még életedben nem raboltál ki senkit, és folyton aggályoskodsz! – kiáltotta Zsivány.

– Nézzétek, fiúk, ott egy nagy hegy, ha jól emlékszem, az a Gyűrűs-hegység. Már közel járunk! – kiáltott fel Bandita.

A macskák olyan gyorsan kezdtek futni a hegység felé, hogy nem vették észre, mekkora lyuk tátong előttük. Kormi volt az első, aki megállt, de ennek ellenére majdnem beleestek a szakadékba. A négy macska annyira megijedt, hogy egy darabig nem szólt senki semmit. Végül Zsivány törte meg a csendet:

– Na, most mihez kezdjünk?

– Nézzétek, ott egy kidőlt fa! Hozzuk ide, és talán át tudunk rajta menni a túloldalra! – mondta Kormi.

Így is tettek és pár perc múlva újra loholtak a hegység felé. Amint a hegy lába elé értek, megpillantottak egy összekuporodott öregembert, aki egy órának mormolt valamit. Ennek a különleges ketyegőnek a számlapján nem voltak számok, hanem a máshol folyó eseményeket mutatta.

– Jó napot, öregapám, mit tetszik csinálni? – kérdezte Kormi.

– Én bizony nézem, mi történik Opos udvarában. Éppen négy szép cicust akar elpusztítani. Ott van még két cicus, éppen a lábát tisztogatják. Egy pedig legyezi őt.

– Kérem, milyenek azok a cicusok?– érdeklődött Kormi.

– Akiket el akar pusztítani, azok között van egy nagy fehér meg egy kicsi fehér, egy fekete és egy szürke cica.

– Felhő, Havas, Alkonyat, Szürkület! – kiáltotta Kormi.

– Aki Opost legyezi, annak a cirmosnak egy medál lóg a nyakában.

– Cirmikém, drága Cirmikém – üvöltötte Zsivány –, jaj, kicsikém, tarts ki még egy kicsit!

– Az egyik, amelyik Opos lábát tisztogatja, foltos és látszik rajta, hogy mindjárt összeesik – folytatta tovább az öregember.

– Fenyves, édes kiscicám! – üvöltötte Bandita.

– A másik kis gyámoltalan, barna és szégyellős.

– Jaj, Cicus, én drága Cicusom! – harsogta Betyár.

A négy macska majdnem fellökte az öregembert, annyira szerették volna látni szeretteiket.

– Eléééég! – ordította az órás ember. – Látom, meg akarjátok menteni őket, de ha agyontapostok engem, nem tudlak útba igazítani benneteket. Menjetek fel a hegyre, és ott találjátok az én nagyapámat, az majd ad nektek valamit, amivel meg tudjátok menteni a többieket!

 

Legutóbb szerkesztette - Smider Dorka Életke
Szerző Smider Dorka Életke 13 Írás
Iványiné Jeles Tünde vagyok, a Debreceni Gönczy Pál Általános Iskolában tanítok, jelenleg negyedik osztályban.Örömmel mutatom be Önöknek tanítványomat, Smider Dorka Életkét. Dorka még csak 10 éves, de kimagasló tanulmányi és közösségi munkájával, versenyeredményeivel, példamutató magatartásával és szorgalmával gönczys diákhoz méltón öregbíti iskolánk hírnevét. Érdeklődése széleskörű, de igazán magyar nyelv és irodalom tantárgyakban bontakozott ki a tehetsége, melyet versenyeredményei is alátámasztanak. Szabadidejében szívesen írogat.Alkotásai között szerepel vers, mese és novella is (utóbbinak a második része előkészületben van). Versével tavaly 1. helyezést ért el a Petőfi Sándor Általános Iskola megyei versíró versenyén. Imádja az állatokat, így kis kedvenceit ismerhetjük meg műveiben, színes fantáziájának megnyilvánulásán keresztül.Munkáit örömmel javítottam, közben biztattam, hogy ezen a megkezdett úton haladjon tovább. Határozott elképzelése van a jövőjét illetően, hisz minden vágya, hogy állatorvos legyen. Kedvenc sportága a kézilabda, melyet jövőre folytatni szeretne. Minden megmérettetés során kitartásáról, akaraterejéről tesz tanúbizonyságot.Mindenkivel szemben kedves, tisztelettudó, társai is felnéznek rá. Szerencsésnek érzem magam, hogy első osztálytól kezdve tanúja lehettem személyisége és tehetsége fejlődésének, segíthettem munkái, tanulmányai során. Az iskolánk is nagy hangsúlyt fektet az oktató, nevelő munka mellett a tehetséges gyermekek felkarolására, melyhez intézményvezető asszonytól, Agárdiné Burger Angélától maximális támogatást kapunk. Ezúton mondok köszönetet Főszerkesztő Úrnak, Pápay Arankának, Bereczki Gizellának, az egész szerkesztőségnek, hogy lehetőséget adnak Dorka "írói vénájának" kibontakozásához. Gratulálok minden kedves alkotónak és sok örömteli percet kívánok munkájukhoz! Üdvözlettel: Iványiné Jeles Tünde tanító néni