Vers

Pupilla

  Kék írisz-örvény mélyén tátongó fekete pupilla: kulcstalan kulcslyuk – Rajta át meglátni a koponya színtelen határvonalaiba zárt, szürkeségbe fülledt, érzés-steril szobát, miközben a kulcs statáriálisan kivégezve ott lóg egy acéllá merevült, (mindig másfelé) mutató ujj-szögön.   

vegyes

Még egy kis haikut?

*     Szellő   Víz tükre fodroz. Hajad szemedbe lebben. Moccan a lomb is.   Csókba hullva   Már eső hullott, hideg. Ajkad forró volt, megszűnt a világ.   Szeretlek   Csoda nem történt, csak szeretlek, ugyanúgy, ahogyan tegnap. [… Tovább]

Vers

Reconquista

  Versbeszédek a nyakam körül. Ã??rültek lopják a hangomat. Fém-kézzel nyúlok tinta-árba, testem döglött költ?k máglyája – Visszafoglalom önmagam.

Vers

nmagaddal egyenl?vé

  Körém tekersz egy tavaszt. Azt mondod, legyek papír. Légyszárnyakat rajzolsz a hátamra. Kékre fested a csontjaim. Üveggé teszed a szemem. /Bánom is én./ Csak önmagaddal egyenl?vé ne tégy.

Mese

JÓ ÉJSZAKÁT…

Aludjatok jól!     Lehanyatlott már a nap is, Kandikálnak csillagok. Felh?k mögül a holdvilág, Fényes képpel mosolyog.   Fészkében a kicsi madár Összehúzza jól magát. Álomtündér erre kószál, Zümmögi már halk dalát.   Elpihent a bogár, lepke, Erd? mélyén [… Tovább]

Novella

Én

Én-ek harca         – Szomjas vagyok! – jegyeztem meg halkan.   Éva enyhe nyomást érzett két halántékán. Nem tör?dött vele, gondolta, a megfeszített figyelem hatására fárad a szeme. Megnyalta a szája szélét, kicsit megdörzsölte a homlokát, dolgozott [… Tovább]

Elbeszélés

Bodri – befejező rész

    Egyre kevésbé létezett a nagy egyéniség számára bezártság. Valahogy mindig sikerült lenyitnia a kilincset, kilógnia a kisajtón. Néha órákra eltűnt. Egy hosszabb távolléte után vérző mellső lábbal tért vissza. Állatorvos operált ki a mancsából egy sörétet. — Hol [… Tovább]

Novella

Betyárfogás, romantika nélkül

* Éjjel még cefetül hullott a hó, de reggelre már elfáradt. Csak pár tucat hópehely kószált még a levegőben céltalan. — Azannya! — szitkozódott Dollár, ahogy meglátta a befogásra várt szánkót, mikor az istállóból nagypapa itatni vitte a vályúhoz. — [… Tovább]

Vers

Hamletkedés

Folyjon tehát? Életeden átereszted? –Kérdezem. De válasz helyett iszol./Még a kortyaid is daktilikusak./Ketten ülünk csak itt… Hm. Hárman. A bizonyos harmadik. Folyékony. ?diszkrét, nem pofázik belénk – Kurafi testünk és agyunk az övé.   A vers kezd?sora Géher István Új [… Tovább]

Fordítás

Fernando Pessoa: Szonett

Különös fantom nehezedik rám az éj gy?rött leped?i alatt semmivé foszlatva szét álmomat, s ébren a szemem már semmit sem lát.   Ám egy rég elfeledett borzalom, mi még mindig áthatja életem trónjáról leszáll hozzám hirtelen s meg nem bocsát, [… Tovább]

Karcolat

Az első őrség

*   Már túl voltunk az első háromhónapos alapkiképzésen. Nem volt könnyű, és mindenki örült, hogy végre letudtuk. A század eleve elég vegyes, legtöbbünk még fiatal volt és ott, ahol született nem teljesített katonai szolgálatot. Az átlagéletkor alig volt húsz [… Tovább]

Vers

Attilából

  A távolságot, mint üveggolyót – A sört meg, mint az óceánt. Tekintetem kétdimenziós. Agyamon kattant görény fut át. Meg kéne fogni a távolságot. Megváltást szerezni. Bezárni a kört. A százas szöget kitépni. Magamból. /Vagy csak eltüntetni még egy sört./

Egyéb

Taníts meg inni édesapám!

Osztálytársam, Gábor emlékére, aki nincs köztünk. Köszönettel édesapámnak, aki felel?s embert nevelt bel?lem. A két történet nem életrajz. Csak két élett-történet adta a vázat hozzá.   El?d   A múlt   Piroska egy felt?n?en csinos lány volt. Igen, csak volt, [… Tovább]