Steffer Erzsébet : Én

Én-ek harca

 

 

 

 

– Szomjas vagyok! – jegyeztem meg halkan.

 

Éva enyhe nyomást érzett két halántékán. Nem tör?dött vele, gondolta, a megfeszített figyelem hatására fárad a szeme. Megnyalta a szája szélét, kicsit megdörzsölte a homlokát, dolgozott tovább.

 

– Hé! Nem hallasz? Szomjas vagyok! – kiáltottam rá.

 

A tompa nyomás er?s fejfájássá n?tt. Éva belekotort a táskájába. Hol az a bogyó? Amikor szüksége lenne rá, biztos, hogy elbújik a szatyor mélyén! Hopp! Végre megvan! Kinyomott egy tablettát a fóliából, és gyorsan bekapta, csak úgy szárazon. Már a tudat, hogy bevette a gyógyszert, mintha enyhítette volna a görcsöt.

 

– Na, most még ezt is moshatom ki! – dühöngtem. Er?teljesebb munkára ösztönöztem a veséket, hogy az imént bevett, már ismert mérgeket eltávolítsák. Emiatt a vártnál több folyadékot kellett keringetnem.

 

Éva szája kiszáradt. Szomjas volt, de nem ért rá felkelni, önteni egy pohár vizet. Sürg?s a munka, a f?nök már t?kön ül, hogy elkészül-e id?ben vele? Nem akar csalódást okozni, meg sem engedheti magának. Kell a prémium, amit a túlórákért kap, a gyereknek meg kell venni a tanszert. És az roppant drága!

 

– Nem igaz! Hetek óta nem ad nekem elég vizet! Ki érti ezeket a n?ket? Mindent elkövetnek a szépségükért, de egy pohár vizet sajnálnak. Nézz már bele a tükörbe, vedd észre, hogy sötét karikákat rajzoltam a szemeid alá! – tomboltam.

 

Az asszony letette a tollat. Sivatagszáraz szájjal lépett a csaphoz, engedett egy kis vizet, kett?t kortyolt. Fél szeme már újra a papírjain volt. Talán nem is úgy kellene, ha a másik oldalról közelítené meg a témát… Visszaült az asztalhoz.

 

– Még! Még! – ordítottam, de hiába. Már nem tör?dött velem.

 

Évának eszébe villant, hogy el kellene mennie arra a bizonyos helyre. Mikor is volt utoljára? Még reggel, amikor felkelt… Nem, nem! Valamikor délel?tt is… Most viszont már kés? délután van. De nem érezte, hogy tele lenne a hólyagja – a gondolat, ahogy jött, el is illant.

 

Kénytelen vagyok spórolni a vízkészletemmel. Ha ? nem ad frisset, én nem eresztem ki a használtat. Csakhogy így nem tudom tisztítani magam. Az összes salakanyag, amit belém töm, a kemikáliák, az élelmiszeradalékok, a selejtes min?ség? ételek méreganyagai… mind-mind bennem maradnak! Segítséééééééééééééééég!

 

Belekotort a fiókba. Egy kis zacskóban sós mogyoró-maradékot lelt. Rágcsálni kezdte, hátha kap t?le ihletet. Valahogy nem áll össze ez a jelentés. Valahol valamit elhibázott. De mit?

 

Megmérgesedtem. Ha te úgy, akkor én is! Elkezdtem összegy?jteni a folyadékot. Ahonnan csak lehetett. Leállítottam a nyálképzését. Visszaszivattyúztam a vastagbélb?l a nedvességet, bes?rítettem a székletét. Kicsit a vérét is. Na, erre mit lépsz?

 

Éva rosszul érezte magát. Már reggel szédüléssel kelt fel, kínzó fejfájása cseppet sem enyhült az éjszaka. Pihenni sem tudott igazán miatta. Fáradt volt, egyszerre ingerült és letargikus. Felkereste a háziorvosát.

– Iszik eleget? – hangzott az els? kérdés. Aztán néhány rutinvizsgálat után kapott pár receptet. A gyógyszertárból reménykedve vitte haza, azonnal bevette az el?írt adagot. Nagy kegyesen – mert az utasításon az állt – egy pohár vízzel.

 

– Végre! Víz! – könnyebbültem meg. Rövid ideig tartott az örömöm. A kapott mennyiség semmire nem volt elég. Azt a rengeteg vegyületet, amit megevett, nem bírom kiválasztani vele!

 

– Pocsék a vérképe! – közölte az orvos a vizsgálatok eredményét. – Némelyik érték nagyon magas. Messze túl a megengedett határon. A veséi nem dolgoznak kell?képpen, ezért sok méreganyag rakódott le a szervezetében. Komoly kezelésekre van szükség…

 

Én egy remekm? vagyok. Csodálatosan megalkotva, megáldva az öngyógyítás képességével. Már a legkisebb hibáról jelzést küldök. De hiába, ha ? nem fogja, nem érti, nem reagál rá! Legyengültem! Er?m fogytán…

Legutóbb szerkesztette - Steffer Erzsébet
Szerző Steffer Erzsébet 42 Írás
Üdv! Kiskorom óta szeretek olvasni, írásra csak néhány éve adtam a fejem. Azóta keresem az olvasóimat... Saját honlapom Eliza Beth honlapja, http://eliza-beth.hu Főállásban egy naaaaaaaaaaaaaaagy gyárban dolgozom, mert élni is kell valamiből, meg a netet fizetni. Ha még tudni szeretnél valamit, kérdezz, úgy sokkal könnyebb nekem! Kösz.